FSMH.HU

127 óra (127 hours)
2010

Újabb Oscar várományos, csak hogy jobban izguljunk február végéig.. és így, a friss élménnyel magam mögött a legjobb férfi alakítást mindenképpen oda is ítélném James Franconak.
Emlékeztek a Fűrész első részében arra a jelenetre, mikor Zep lefűrészeli a saját lábát? Aki látta, valószínűleg igen. És abba belegondoltatok már, ti megtennétek-e, vagy inkább meghaltok? Én igen, de el is hessegettem a gondolatot, hogy mit számít, ez csak egy film. Kár, hogy a valóság mindig tartogat nagyobb szörnyűséget, mint amit a filmkészítők maguktól ki tudnának találni.

A 127 óra megtörtént eseményeket dolgoz fel, Aron Ralston (James Franco) létezett és létezik, és amit a filmen látunk, az úgy nagyjából megtörtént vele.

A film leginkább lényegre törő. Nem vesződik azzal, hogy bemutassa Aront, látunk egy srácot, aki különböző felszerelést pakol az autójába, és útnak indul valahová. Később az emlékezés flashback jeleneteiből megtudunk róla ezt-azt, de korántsem mondanám, hogy megismerjük őt.

A helyszín a lenyűgöző szépségű utah-i hegyvidék, amit ha nem ismerne valaki, képzelje maga elé a Grand Canyont. Ide érkezik hősünk, aki első körben extrém bringásnak tűnik, vakmerően száguldozik a sziklák és szakadékok közt, mit sem törődve azzal, ha elesik. Aztán kiderül, hogy hegymászó is, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét – mondja a két eltévedt lánynak, akiktől – mondjuk így – közös élményfürdő után búcsút vesz, hogy magányosan folytassa útját.

Negyed óra telik el ekkor a filmből, és hősünkkel megtörténik a baleset: lezuhan egy sziklával, ami a karjára esve csapdába ejti. És ha esetleg valakinek hiányérzete lett volna eddig miatta, ekkor jelenik meg a cím: 127 óra. Nagyon sok idő..

A film egy órába sűríti Aron szenvedését, James Franco hatalmasat alakít, olyan átéléssel adja elő a kétségbeesést, félelmet, dühöt, iróniát és reményt, hogy lehetetlen vele nem azonosulni – klausztrofóbiásoknak ezért nem ajánlanám a filmet. A végkifejletet ugyan sejtheti az ember a címből (nyilván 127 óra után szabadul ki Aron) is, ha esetleg rákeres a srác nevére, abból is megtudhatja, hogy még él, mégis vele együtt aggódjuk végig a filmet.

Amit kiemelnék a kiváló színészi játék mellett, az az operatőr és a vágó munkája – utóbbi szintén Oscar jelölt. A táj lenyűgöző szépségét szokatlan látószögekből is megcsodálhatjuk, de vannak itt mindenféle trükkök is: osztott képmező, lassítás, Aron kamerájának képe, stb. A személyes kedvenceim az ivós jelenetek, mikor a kamera mintha összemenne és becsusszanna a kulacsba; illetve mikor Aron először próbálja a karját levágni, ahelyett hogy valami borzasztó véres jelenetet csináltak volna belőle, belülről látjuk a végtagba hatoló pengét..
Csak ajánlani tudom a filmet; szép történet arról, milyen hatalmas erőt ad az embernek az életösztön. A megnézés után garantáltan nem fogtok egy darabig egyedül kirándulgatni..