FSMH.HU

Nagy divatnak örvend manapság a mitológiai történetek megfilmesítése, de sajnos eddig, több helyett, kevesebb sikerrel. Egyszerűen nem képesek egy olyan nagyságrendű alkotást elkészíteni, amire azt mondaná az ember, ez igen, erre vártam mióta. Louis Leterrier eddigi filmjei közül a legközömbösebb darab, a felvonultatott sztárarzenál ellenére.

Történet:

A hatalomért folytatott harc során, mióta világ a világ, emberek királyokkal, királyok pedig istenekkel mérik össze erejüket. Az istenek közötti küzdelem azonban elpusztíthatja az egész világot. Perszeusz (Sam Worthington), akit isten nemzett, de ember nevelt fel, képtelen megvédeni családját az alvilág bosszúálló istenétől, Hádésztől (Ralph Fiennes). Veszteni valója már nincs, így vállalja, hogy egy csapat mindenre elszánt harcost a pokol ura ellen vezet, mielőtt az megszerezné Zeusztól (Liam Neeson) a hatalmat. Veszedelmes útjuk során Perszeusz és bátor katonái tiltott világokon verekszik keresztül magukat, olyan tájakra jutnak el, ahova ember még nem tette be a lábát, ahol démonokkal és ismeretlen fenevadakkal veszik fel a harcot. Perszeusz egyetlen esélye a túlélésre, ha elfogadja a benne rejlő isteni hatalmat, és képes sorsa fölé emelkedni, rátalálva saját végzetére.

Szereplők és rendezés:

Louis Leterrier tehát nem lehet megelégedve a teljesítményével, sőt ami azt illeti, szégyellheti magát, ezúttal nem kap szép fényes piros pontot. De igazából feketét sem fog kapni, mert annyira nem vészes a helyzet, mindössze nagyon könnyen felejthető az egész film, de tényleg, napok alatt. Sam Worthington számára ez a szerep nem volt túl testhezálló, a rövid hajával minden volt, csak nem félisten-forma. Az Avatarban vagy a Terminátorban 100* jobban ment neki. Feltűnik még a vásznon tehetségek egész sora (Liam Neeson, Ralph Fiennes, Jason Flemyng), de sajnos ez sem tudta a fellegekbe emelni a színvonalat.

Vélemény:

Hiányzott belőle egy olyan lüktetés, amitől nem tudsz felállni a képernyő elől. Nem volt ez katasztrofális vagy ilyesmi, mindössze nem nyújt maradandó élményt, könnyen felejthető. Számokban kifejezve 6-os, mivel van benn pár frankó rész, de amúgy a cgi is olyan jól van, ki hiszi ezt el. Persze a cél nem is az hogy el hidd, csak pl a a Prince of persiában tetves jól mutatott az egész és lehetett élvezni az összképet.

Nos, fogalmam sincs, hol kezdjem. Talán itt: a világ legrégebben futó sci-fi sorozata, 1963 és ’89 között – azaz 26 éven keresztül – sugározták, 1996-ban önálló film készült belőle, majd hosszú-hosszú tanakodás után 2005-ben újra visszatértek a sorozat formához.

Bár nagyon régi, és szerteágazó dologról van szó (Nagy Britanniában és másutt is kultuszsorozat, egy egész generáció ezen nőtt fel), Magyarországon mégis csak az újabb, 2005-ös részeket kezdték vetíteni – igaz, az első pár évad Britanniában is erősen csonk, a BBC ugyanis takarékoskodás címén törölte a szalagokat, és új filmeket vett rájuk. Ezeknek csak a töredékét sikerült így-úgy összeszedegetni, így például a második Doktor kalandjai szinte teljesen megsemmisültek.

Ki a Doktor?

Egyszerűen csak a Doktor (nem orvos, de sok mindenhez ért). A valódi nevét sohasem tudjuk meg, az összes információnk róla, hogy a távoli Gallifrey bolygóról jött Idő Lord, aki a TARDIS segítségével képes időben és térben utazni. Bár a világ(ok) sorsába nem avatkozhatna bele, ő rendszerint mégis megteszi ezt. Különleges képessége mindössze a regenerálódás, így soha nem hal meg, mindig egy új testben folytatja. Nagyon idős (több mint 900 év), de ez a külsején nem, mindössze a tudásában vehető észre. Egyetlen „fegyvere” a szuperszónikus csavarhúzó, ami – bár nem kimondottan harci eszköz – rendkívül hasznosnak bizonyult az évek során. Többek között ajtót nyit, zár, földönkívüli jeleket fog, gépeket programoz, stb., egyszóval sokoldalú tárgy.
A regenerációk során a Doktor újabb és újabb arcát ismerhetjük meg, továbbá személyisége is folyton változik. Egyszer bohókás, máskor morgós, aztán csendesebb de – bár néha idegesítő, őrült és hisztis – mindegyik inkarnációja rendkívül szerethető. Viszont nagyon magányos, övéi közül az utolsó, ezért van egy segítője is.

Útitársak:

A doktor – bár ő maga idegen – szereti az emberi fajt, így társa is többnyire innen kerül ki. Általában a fiatal, csinos lányok vannak többségben, ám mivel szigorú szabály, hogy a Doktor és segítője nem táplálhatnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, így felesleges kombinálni…. A szerelmi szál hiánya tulajdonképpen érthető, hisz a Doktor gyakorlatilag halhatatlan, míg társa idővel megöregszik.

A TARDIS a harmadik fontos eleme a sorozatnak, a neve a „Time And Relative Dimension In Space”-ből ered. Tulajdonképpen egy időgép, de a Doktor űrhajójának is nevezhetnénk, és belül jóval tágasabb, mint kívül (az Idő Lordok technikájának hála). Egy régi, kék rendőrségi telefonfülke, amely – elvileg – képes beleolvadni az adott környezetbe, ám ez a funkciója meghibásodott, így mindig eredeti kinézetében jelenik meg. A TARDIS maga is élőlény, és rendkívül szoros kapcsolatban áll gazdájával (ha elhalálozik, az időgép az enyészeté lesz), belső berendezése is az őt irányító Lord és annak útitársa gondolatai alapján változik.

A történet a Doktor és útitársa idő-, valamint térbeli kalandjait foglalja magában, melyek közben sokszor találkoznak híres személyiségekkel (pl. Shakespeare, II. Erzsébet), történelmi eseményekbe csöppennek, és állandó harcot folytatnak a gonosz – többnyire idegen lények, néha emberek – ellen.

Vélemény: Mivel nem szeretem a sci-fit, mint műfajt, eleinte nem voltam oda érte. Igazság szerint arra sem vettem a fáradtságot, hogy leüljek megnézni egy részt, látatlanban könyveltem el, hogy ez nem jó. Aztán „öcsém” addig szekált vele, míg rávettem magam – és kellemeset csalódtam. Rá kellett jönnöm, hogy ez igenis érdekes, és onnantól kezdve, amikor volt időm, figyelemmel követtem. Szerintem viszont nem igazán sci-fi, mármint azt én a csupa idegen lényes filmekre (pl. Man in Black, Dűne, stb.) használom, ez inkább akció-kaland kategóriába sorolnám.

Egy-két részt leszámítva érdekes, mindig tartogat meglepetéseket, izgalmakat, kalamajkát frappáns, bár sokszor túlbonyolított megoldásokkal és külön tetszik, amikor egy-egy történelmi eseményt, vagy időbeli kort – pl. jövő – mutat be.

Nálam egyértelműen 10/10, bár nagyon sajnálom, hogy a korábbi évadokat – a kezdeteket – nem vetítik, csak a 2005-től forgatottakat.

Játék a véksőkig.

Csodálkoztam volna, ha egy ennyire játék orientált világban, ne lenne legalább egy olyan film, amiben a képernyő elől irányíthatunk hús vér embereket, akik szanaszét lövik egymás aknavetővel. Jelentem megérkezett és nem is olyan vészes, sőt élvezhető darab.

Történet:

A Játék a végsőkig egy a közeljövőben játszódó akcióthriller, ami egy újfajta szórakozást tár elénk. Az új "műsor" a széles körben elterjedt tudatszabályzók világában egy olyan játék, ahol emberek játszanak más embereket. A milliárdos Ken Castle (Michael C. Hall) legújabb találmánya egy igazi first person shooter játék, amiben bárki kiélheti legelvadultabb szadista hajlamait is különböző elítéltek bőrébe bújva. A Slayers főhőse és szupersztárja Kable lesz -akit Simon irányít-, ám neki hosszabbtávú céljai is vannak, megmenteni családját és megállítani Castle-t.

Elég merész jövőkép, de a filmek nagy rész beteges jövőképekkel foglalkozik, végül is ez is egy lehetőség.

Szereplők és rendezés:

A rendezőpárost Mark Neveldine (a felpörgetve (crank) eddigi 2 részének rendezője), illetve Brian Taylor (aki szintén a felpörgetve (crank) eddigi 2 részének rendezője) alkotja. Szóval dolgoztak már együtt, kisebb nagyobb sikerrel. Hisz a Crank amilyen jó indul, úgy rontották el a második részt. Tömény akció a jelszavuk, ezt megszokhattuk tőlük, így ebben a filmben sem cselekszenek másként. Gerard Butler - Kable és Amber Valletta – Angie a történet romantikus szálát képviselik, ugyanis házasok. Butler a pornó, akarom mondani romantikus romkom stílusról kicsit átáll a kemény akció rendszerére, a női szíveket megdobogtatva és összetörve. Az a vicces, hogy ez is jól áll neki és annak ellenére, hogy nem kiemelkedő filmeket csinál, egyik filmjére sem lehet azt mondani, hogy nézhetetlen. Nagy kedvencem a dexter című sorozatból, ami nálam a favorit szériák tekintetében, Michael C. Hall - Ken Castle is felbukkan, aki most a vérbeli gonosz megtestesítője a sztoriban.

Vélemény:

Mindenképp nézhető film, de azt nem merem állítani, hogy az istenverte negatív kritikusok bármiféle pozitívumot is rádobnának puszta jóindulatból. Így az én szavam alapján kell megnézni, én meg zöld utat adok, csak ne számítsatok megváltásra, puszta szórakozásra. Ahogy mondtam, nálam ez a lényeg, hogy kikapcsoljon és szórakoztasson, ez megvolt.