Tagok : 129 Tartalom : 1557 Tartalom találatai : 739472
A helyszínen:
Oldalainkat 15 vendég böngészi
Film, Sorozat, Mozi, Hír, Filmkritika
07aug.
Toy Story 3 kritika
poki
A végtelenbe és tovább!!!
Annyira és még jobban tudok örülni annak, hogy még vannak a filmes iparban olyan óriások, akik megérdemlik a bezsebelt dollár milliókat egy-egy jól sikerült darabért. Gondolom mindenki kitalálta, hogy a pixar-ról beszélek, valamint az összes munkájukról. Hiszen minden egyes kezük alól kikerült remekmű megér egy misét, vagy akár egy egész templomot. Elmondhatják továbbá azt is magukról, hogy a folytatásaik, semmit nem veszítenek előző részeikhez képest, sőt, folyamatosan emelik a színvonalat, ha lehet ilyet mondani.
Történet:
Ahogy megszokhattuk, egy zseniálisan kidolgozott, mindenki által szerethető, kellőképp pörgős és figyelemfelkeltő sztorival találkozhatunk a trilógia 3. részében is. Nyilvánvalóan lehet ezt a remekbeszabott sztorit csavarni jobbra és balra, de nekik még ez is úgy sikerül, hogy panaszra semmi okunk nem lehet.
A már fiatal felnőtt Andy főiskolára megy, így játékai, köztük Woody és Buzz, aggódni kezdenek bizonytalan jövőjük miatt. Andy úgy dönt, Woodyt megtartja, a többi játékát pedig a padlásra rakja. Jesse szerint a játékoknak kezükbe kell venni az irányítást, s meggyőzi a többieket, hogy a Sunnyside Óvodába vegyék az irányt, ahol tudomásuk szerint mindenkivel játszanak. Összebarátkoznak az ottani játékokkal, köztük a megnyerő modorú Ken babával. Andy egykori kedvenceinek megtetszik az itteni új élet lehetősége, ám rövidesen tudomásukra jut, hogy volt gazdájuk keresi őket, így a szökés mellett döntenek. Nehezíti helyzetüket, hogy néhány új barátjuk közel sem olyan barátságos, mint hitték.
Szereplők és rendezés:
Szereplőink többnyire a régiek, mindössze annyival nő a stáb, amennyivel a történet továbbgördítéséhez szükségünk van. Lee Unkrich, aki eddigi pályafutása során, számtalan pixar remekmű vágójaként tündökölt, felkérést kapott, hogy ha van ideje, rendezze már meg a 3. részt. Rettenetesen jó döntés volt úgy gondolom, hiszen ha nem is volt rendezői tapasztalata, elég sok minden rá ragadhatott a vagdosás során, amit szerencsénkre kamatoztatni is tudott. Remekbeszabott mesével állunk szembe és akár hol is tartok az írásomban, nem tudok nagyon belekötni. A szinkronhangok a megszokottak, Tom Hanks-el az élen. A forgatókönyvet az a Michael Arndt írta, aki oscart kapott a család kicsi kincs forgatókönyvéért, szóval ebbe se nagyon tudunk belekötni. A film producerei John Lasseter és Darla K. Anderson, mindkettejük pixarban utazik, John pedig az első két rész rendezésével dicsekedhet. Van valami ördögi ebben a dologban, talán egy ördögi kör az egész, hiszen ha megnézzük, talán sikerük elsődleges oka az lehet, hogy cégen belül próbálnak meg stábot összeszedni, nem pedig a divatszemélyek után rohangálnak, akik hajlamosak egy-egy fatális hibába beleszaladni. Persze most betársult a disney is,, pontosabban újabban, de itt azért nem róluk kell beszélni.
Vélemény:
Nem tudnék egy olyan mesét sem mondani, amivel nem nyűgöztek le 100%-ig a srácok, így erre a darabra is megadnám a 100%-ot, ha senkinek nincs ellenére. Ennél többre nem vágyhat egy néző. Maximálisan kikapcsolja az embert és az első 5 perc után, magával ragadja. Nehezen találnék olyan momentumot, amibe egy iciri-picirit bele lehetne kötni, de abba se nagyon, csak úgy érzéssel. Ajánlom mindenki figyelmébe, legyen fiatal vagy öreg, lány vagy fiú, ez egy olyan mozi, amit legalább egyszer illik megnézni, de alkalom adtán minden nap ismételhetőJ.
Módosítás dátuma: 2010. augusztus 07. szombat, 10:03
Az első dolog ami iszonyúan idegesített, az a reklámok hada volt. A másik pedig az, ha egy olyan világban élünk ahol nincs hazugság, miért nincs vallás sem, és miért egy hazugság alkalmával kell azt megteremteni?
Történet:
A film egy olyan alternatív világban játszódik, melyben nem létezik hazugság. Egytől egyig mindenki a színtiszta igazat mondja. Még a politikusok is. De mikor az örök vesztes Mark egyszer csak felfedezi a hazugságot, rádöbben, hogy a füllentésnek megvannak a maga előnyei. Mivel az emberek minden egyes kiejtett szóról azt feltételezik, hogy igaz, hazugságai segítségével Mark pillanatok alatt a csúcsra tör. A dolgok azonban hamarosan kicsúsznak a kezei közül, mikor a hazugságait elkezdik úgy értelmezni, mint a szentírást. Miközben az egész világ a szavain csüng, őt csak az érdekli, hogy képes lesz-e elnyerni a szíve választottját. Ezért talán még az igazmondásra is képes...
Forrás: filmkatalogus.hu
Szereplők rendezés és a vélemény az egészről:
Matthew Robinson és Ricky Gervais a rendezői székben, illetve a forgatókönyv is az ő személyükhöz fűződik. Ricky bevállalta a főszerepet is, amit igazából nem is tolt olyan rosszul. Mégis a film annyira lassú és annyira erőltetett, hogy én bealudtam rajta. Az ötlet valami hatalmas, annak ellenére, hogy ilyen hazudozós filmet láttunk már ezret, ez újnak mondható közöttük. Az egyik legnagyobb hiba az volt benne, hogy az arcodba tolják a reklámot, olyan eszetlen magyarázatokkal, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná a francba. Van egy olyan rész, ami már a vallási dolgok belekeverésével következik be, a lényeg annyi, hogy egy 10 parancsolat szerű valamit ír a jó népnek, amit érthetetlen módon egy kemény papírra akar rátenni, és láss csodát egy pizza hutos doboz a legmegfelelőbb erre, amit csak úgy kameráznak, hogy csak azt a rohadt piros feliratot lásd. A másik marhaság, hogy nincs vallás, tehát a rendezők úgy vélték az is hazugság, ebbe nem megyek bele, hogy én mit gondolok erről, de ez így hülyeség. Aztán végül is, Jézust csinálnak a mi töketlen főszereplőnkből, aki aztán megváltaná a világot, köszönhetően hogy csak ő tud hazudni. Mekkora egy idiótaság lett belőle a végére, de komolyan, nagyon el lett cseszerintve ez a dolog, nem nagyon lehet azonosulni vele, így értékelni sem. Persze a vége egy marha nagy happy end, mi más is lehetne. Kár érte, mert ez egy nagyon jó alap lett volna, ha nem a reklám és a vallás veszi át az irányítást. Ne nézzétek meg, csak akkor, ha tényleg ez ég világon semmi más dolgotok nincs. 4 vagy 5 pontocska, jóindulattal…..
Kifelejtettem, hogy ha már annyira egy más világ, akkor azt a külsőben is tükrözni kellett volna, nem pedig egy ízig-vérig átlagos környezetet elénk dobbantani.
Történelmi eseményről beszélünk akkor, mikor a Tekken című játék megszületéséről van szó. Nehezen találni olyan játék mágust, aki ne ismerné minden idők egyik legsikeresebb verekedős játékát. Eljutottunk arra a szintre, hogy a filmes szakma is tiszteletét kívánta tenni, pontosabban lehúzni a maga kis bőrét a lehetőségről. Annyira jól ment a dolog, hogy eddig ez a film volt az, ami számomra a legszórakoztatóbb játék adaptációként került az adatbázisombaJ.
Történet:
A sztori nem egy Oscar gyanús szerzemény, mégis remekül visszadja azt az életérzést, amit a tekken képvisel.
2039-ben járunk. A háborúk helyét átvették a gladiátorviadalok, a szétzúzott civilizáció porából hatalmas harcosok kelnek életre, hogy összecsapjanak a világelsőségért. Bolygónkat nyolc mamutvállalat irányítja, Amerika a Tekken Vállalalat kezében van. A főváros Tekken City, melynek nyomor sújtotta külvárosából feltűnik az ifjú Jin (Jon Foo), akit egyetlen dolog vezérel: megbosszulni édesanyja halálát. Hogy célját elérhesse, részt kell vennie a Vasököl Viadalon, és meg kell ütköznie a földkerekség legnagyobb harcosaival. Közben rádöbben, hogy ismeretlen múltja, melyet édesanyja mindig is titkolt előle, darabokra tépheti a jövőjét. Dwight H. Little rendező a hatalmas sikerű számítógépes játékhoz méltó művet készített, rendkívüli látványvilággal és kápráztató harcművészeti jelenetekkel.
Szereplők és rendezés:
Dwight H. Little került a rendezői székbe, aki a szökésből is rendezett ezt azt, valamit Az operaház fantomját, a gyilkosság a fehérházban-t, és aktuális kedvencemet a Tekkent is rendezte. Nem vitte túlzásba a látványt, nem akarta túl nagy fába vágni a fejszéjét, így mindenre jutott kellő mennyiségű rálátására, ezért nem kellett gagyi hungarocell díszletek mögött pörgetni a kamerát. Nagyon jó harci jeleneteket sikerült összehozni, még azt is meg merem kockáztatni, hogy sok harci elem a játékban ugyan így nézett ki. Remekül válogatta össze a színészgárdát is, pedig nem nagy nevek kerültek szóba. Általánosságban azt lehet mondani, hogy igen erős b kategóriás a felhozatal, tipikus film+ akciófilm sztárokról beszélünk. Mégis, egy olyan remekül összerakott csapatról beszélünk, akik isteni magasságokba emelik a játék hangulatát a filmben. Főszerepben Jon Foo, aki egy rendkívülien tehetséges akrobatának nevezhető harci tigris, vagy mi. Lényeg tehát az, hogy a nem túl erős szereplő gárda, messze túl teljesít az elvárásokon, és remekül beleolvad és tükrözi a tekken jól megszokott hangulatát.
Vélemény
A film húzó ereje a harci jelenetekben van, ami elég ahhoz, hogy eldöcögjön a film a maga gyengus sztorijával. Akinek meg ez bejön, jól fog szórakozni, ezért szeretem én például az ong-bak trilógiát is, annak ellenére, hogy a történet ott is egy nagy nulla. A Mortal Combat után ismét egy olyan verekedős játék került széles vászonra, ami 100 milliók szívét enyhíti meg, a régi szép időkre emlékezve. Vérbeli függőknél lehet 10-es is a szám, nálam egy 7-est kap a feldolgozás, aztán majd meglátjuk hogy alakul ez a szám a további részek megjelenésével, mivel elég durván nyitva hagyták a kapukat, a siker esetére.
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat!
Sokan féltünk attól, hogy egy hatásvadász, értékelhetetlen remake-kel gazdagodik a nagy gyár filmpalettája, de hála istennek csak a hatásvadász stílus jelentkezett a vásznon. Ahhoz képest, amire számítottam, egy kellőképp nosztalgikus, pörgős és szerethető feldolgozást kaptam. Természetesen a sorozatot nem lehet felülmúlni, de egy tisztelettételnek bőven megáll a dolog.
Történet:
Elsősorban az a lényeg, hogy ezt a vádolgatós dolgot átkonvertálják a jelenlegi katonai konfliktusokra, aka, nem Vietnámot próbálják felidézni, hanem a közel-keleti konfliktusokkal próbálják ezt a sztori felvezetést felcserélni. Meg úgy általában az egész sztori a jelen érdekeltségeire próbál hajazni.
Egy különleges egység négy tagját olyasmivel vádolják meg, amit nem követtek el. Azóta a csapat többé már nem engedelmeskedik a parancsoknak, megrendelésre dolgoznak, és egyszer talán tisztázzák a nevüket. Hannibal Smith ezredes (Liam Neeson) akkor van elemében, mikor a legkilátástalanabb a helyzet egy bevetés során, és a legagyafurtabb tervet kell kitalálnia a siker érdekében. Ő a főnök. Egyik embere, a karizmatikus Peck hadnagy (Bradley Cooper) a kivitelezésben profi, a másik Baracus őrmester (Quinton Jackson) - többek között - elkerülhetetlen a pofonok kiosztásában, a kicsit őrült Murdock százados (Sharlto Copley) pedig mindent elvezet, aminek szárnya van. A nyomukban a katonai rendőrség lerázhatatlan nyomozójával (Jessica Biel), a közelükben a CIA titokzatos ügynökével (Patrick Wilson) a csapat a túlélésért küzd. És közben még élvezik is.
Szereplők és rendezés:
A füstölgő ászok atyja, Joe Carnahan tudhatta magának a megtiszteltetést, ami a rendezői széket illeti. Nagyon durván hatásvadász a dolog, amolyan Charlie angyalai stílus, amikor azt mondja a néző, jolvan ez baromság, vagy inkább mesefilm. Sok olyan jelenetet láthatunk, ami szemet gyönyörködtető, de kicsit vicces is, mert akár mennyire is akció, nem ezt szokhattuk meg a sorozat során. Persze egy olyan technikai háttérrel, amivel ma rendelkezik a filmgyártás, nem is várhatunk mást és egy ilyen filmnél ez nem is baj. Jól dolgozott a srác, piros pont a neve mellé. Ezredesünk Liam Neeson – Hannibal, aki az elrabolva című filmjével véglegesen toppon van nálam, most is remekül irányít a csapat élén, és imádja, ha egy terv sikerül. Az ügyeletes rosszfiúnk Quinton Rampage Jackson - B. A. Baracus, akinél a repülés még mindig nem habos torta. A nők bálványa a másnaposokból jól ismert Bradley Cooper – Face, aki után hullanak a nők, szó szerint. A mi kissé zakkant repülésmániás pajtásunk ezúttal Sharlto Copley – Murdock, a District 9 bogara. A helyi rosszfiú Patrick Wilson – Lynch, aki nagy fába vágja a fejszájét, mikor kikezd a világ legkedveltebb elit csapatával. Nem tudok rosszat mondani egyik szereplőre sem, úgy gondolom, hogy mindenkinek sikerült azonosulni a régi sorozat felejthetetlen karaktereivel.
Vélemény:
Az igazi rajongó, aki ízig-vérig szupercsapat függő volt a maga idejében, nyilván nem ezt a filmet fogja élete feldolgozásának választani, de mindenképp méltónak mondanám, még akkor is, ha nem teljes egészében azonosulni az eredeti verzióval. Persze ennek elsődleges oka az, hogy eladhatóvá kellett tenni a jelen kor filmkedvelőinek is a filmet, tehát olyan átalakításokat kellett eszközölni, amelyek mindkét fél számára előnyösek, Ez az arány elég tűrhetőre sikeredett, tűrhetőbbre, mint amire számíthattunk, így nálam a film egy erős 8-ast kap, mivel számomra akkor a legértékesebb egy film, ha szórakoztató, ami itt maximálisan teljesül. Jó a szereposztás, a múltat idéző poénok sem utolsóak, egyedül a történet az, ami mai szemmel lehetett volna jobban kidolgozott is, de még ez is megteszi.
Történet: A Theta-Pi bentlakásos iskola egyik bulija tragédiába fullad: a bebogyózott lány meghal a szex elején. „Nővérei” kitalálják, hogy eltüntetik a hullát, így a pánikba esett sráccal együtt egy kietlen területre hajtanak. Közben azonban kiderül, hogy Megan nagyon is életben van, az egészet csak hülyeségből találták ki. Egyikük ugyan felveti, hogy be kéne fejezni a játékot, de hamar leintik. Úgy döntenek, hogy vízbe dobják a hullát, viszont problémáznak, hogy amíg levegő van a tüdejében, addig a teste a felszínre emelkedik. A mit sem sejtő, zavarodott Garrett megoldásként egy keresztkulcsot szúr Megan mellkasába, és ezzel szörnyű események sorát indítja el…
A film rendezője Steward Hendler (One, Whisper, Here I am, The Closet)
Főbb szerepekben:
Briana Evigan: Step Up 2., S. Darko, Burning Bright
Leah Pipes: Lost at Home, Pixel Perfect, Odd Girl Out, Fingerprints, továbbá sorozatokban tűnt fel, pl. Clubhouse, Life is wild, The deep End
Rumer Willis: Wild Cherry, ezen kívül csak mellékszerepeket játszott, továbbá sorozatokban láthattuk
Jamie Chung: Dragon Ball Evolution, Burning Palms, de inkább sorozatszereplő, pl. Samurai girl, Days of our Lives, Greek
Az egyetlen szereplő, akit ismertem, Carrie Fisher (ha viszont nincs kiírva a neve, akkor szerintem az életben nem jövök rá, hogy ő az), aki csak pár jelenet erejéig tűnik fel, de az kész. A géppuskás résznél mintha csak az idős Leiát látnám, dettó ugyanaz a beállás :)
Vélemény: Először is: bár horrornak van feltüntetve, nem az. Közel sem, inkább a „tinihorror” kategóriába sorolnám, de tényleg nem ijesztő.
Végig olyan érzésem volt, mintha a „Tudom, mit tettél tavaly nyáron”-t néztem volna, a sztori legalábbis majdnem ugyanaz, a vége pedig a Viasztestekre hajazott, de lehet, csak az égő ház miatt. Kis Sikoly is megtalálható benne, úgy értem vonalvezetésben arra is hajaz, szóval a készítők nem nagyon erőltették meg az agyukat, egy csipet ebből, egy abból, és máris kész az újabb tinihorror, ami azért mégis más, mint a hozzá hasonlóak.
Ami pozitív, hogy a gyilkos kiléte végig titokban maradt (egész mást állítottak be elkövetőnek, a valódiról pedig nem is gondolná az ember… habár), sőt a végéig arra sem jöttem rá, mi alapján öl. Az első teóriám (miszerint csak a lányokat teszi el láb alól) akkor dőlt romba, mikor egy olyan csaj vált áldozattá, aki nemhogy ott sem volt, de még nem is jár egy évfolyamba Jessékkel. Ja, és üdítő ötlet, hogy nem késsel, baltával, vagy láncfűrésszel ölnek. Ez a keresztkulcs nekem még új volt, és bejött.
A sok szereplő viszont zavart, néhol nem tudtam kiigazodni kit kihez milyen szál fűz. Persze, a főszereplő lányok okésak voltak, de kellett egy kis idő, mire leesett, hogy a mellette lévő szereplő éppen kije.
Ennek ellenére kimondottan jó filmet láttam, hiába a nyolcadik bőr erről a témáról, tetszett.
Módosítás dátuma: 2010. augusztus 04. szerda, 06:40
Egy klónozós, tudományos, holdon tanyázós, űrhajóval száguldozós sci-fi thriller, amit drámai kategóriában tálalnak elénk.
Történet:
Sam Bell asztronauta egyedül dolgozik a Holdon, számítógépe GERTY segítségével küldi az itt kitermelt erőforrást a Földre, ezáltal megmentve bolygónk összeomlott energiagazdálkodását. A Holdon eltöltött hároméves megbízásának végéhez közeledvén saját magával kerül összeütközésbe.
Azt tehát nem lehet mondani hogy egy koppintott darab, sőt azt sem lehet mondani hogy nagyon hasonlít egy másik filmre, viszont maradandó és emlékezetes, valamint érdekes is, ami nagy szó a mai filmgyártást figyelembe véve.
Szereplők és rendezés:
Nem akarok hülyeséget beszélni, de Duncan Jones elméletileg első filmes rendezőként rakta le névjegyét a szakmában. Tette mindezt valami hatalmas lendülettel, létrehozva egy annyira masszív alapot magának, aminek köszönhetően fogunk még róla hallani, remélhetőleg hasonlóan színvonalas filmek rendezői székéből. A forgatókönyvet is ő írta, ami nagy segítség lehetett számára, mert valószínűleg egy régóta megfogalmazódott sztorit konvertált mozgóképes formává. Sam Rockwell sem rakta lejjebb a lécet, ha megnézzük az eddigi filmtermését, a színvonalban nem beszélhetünk ingadozásról vagy visszaesésről. Ez a film meg különösen emlékezetes és kiemelkedő lehet a számára, hiszen a film 99 %-ban róla szól, hajszál híján csak őt láthatjuk. Valami zseniálisan ábrázolja azt amit kell, ami nem mindig szokott összejönni egy olyan filmben ahol csak egyedül szerepel valaki. Ő viszont van akkora egyéniség, hogy lazán elviszi a hátán a filmet. Egy remek sztori, remek színészi alakítással és egy tehetséges rendezővel, egyértelmű a siker.
Vélemény:
Nagyon kevés olyan film van mostanság, amire azt mondja az ember, húú, ez király volt, nézzük meg újra. Ez nagyon durván abba a kategóriába tartozik, egyszerűen nem tudja semmi elterelni a figyelmedet, ráragadsz a képernyőre. Nem találok olyan pontot, bármerre is keresem, ami negatívumként írható a film számlájára. Egy nagy plusz jel az egész, ami pontszámilag nálam 9, de ahogy mindig, itt is nézőpont kérdése, hogy kinek mennyi, de gyanítom hogy nagyon messze nem állok az igazságtól. Nézze meg mindenki, garantált a siker.
Átlagos sztori, felejthető megvalósítás, Cagenek pedig egy olyan pont, ami nem mutat se előre se hátra. Meg lehet nézni, de ne várjunk tőle semmi különöset, sőt.
Történet:
Terence McDonagh velejéig korrupt, drog és szerencsejáték-függő nyomozó, aki a Katrina hurrikán sújtotta New Orleansban nyomozni kezd egy szenegáli család meggyilkolása ügyében. Hátfájására szedett gyógyszerei egyre kevésbé segítenek, kokainfüggősége kezd elhatalmasodni rajta, mégis meg tudja győzni főnökét, hogy ő a legjobb választás. Talál egy szemtanút, aki vallana az elsőszámú gyanúsított, egy nagyhatalmú drogdíler ellen, de a fiú eltűnik. A lefelé tartó spirál akkor gyorsul be, amikor Terence prostituált szeretőjét megveri egy kuncsaftja, és 50 ezer dollárt követel az életéért cserébe. A zsaru üzletelni kezd a gengszterekkel, védelmet ígérve némi százalékért és kábítószerért. Hiába válik jelleme egyre mocskosabbá, jól keveri a kártyákat így karrierje felfelé ível.
Szereplők és rendezés:
Nem ez a film lesz az, ami a színészeknek, meg úgy általában az egész stábnak kitörést fog jelenteni a szürke hétköznapokból. Semmi olyan pozitívum nem írható a javukra, ami miatt azt lehetne mondani, hogy igen, ez aztán egy emlékezetes film. A legelkeserítőbb az egészben pedig az, hogy annyira tipikus az egész, hogy nem nehéz kitalálni a film végkimenetelét. Nicolas Cage számomra egy nagy kedvenc, és a drogos figura jól is áll neki, de ez édeskevés akkor, ha a film uncsi, és csak nyomokban tartalmaz mogyorót, de akkor sem sokáig. Eva Mendes sem egy utolsó a luxus kurva szerepében. Mindemellett, Werner Herzog sztem csinált már jobb filmet is, de sokak szerint ez a legjobb. Annak ellenére, hogy nekem nagyon nem volt maradandó élmény a film, sok kritikus szerint egy igényes, elgondolkodtató darab. Számomra csalódás volt egy picit, jóval többet vártam, de még így sem egy kukába való szerzemény. Érdemes a drog által befolyásolt részek ábrázolásának megtekintése.
Vélemény:
Szó mi szó, egy 6.5-ös pontszám mindenképp megelőlegezhető a film számára, de nem sok kellett volna ahhoz, hogy ez a szám jóval megnőjön. Ha az a bizonyos izgalom faktor és az érdekeltség felkeltése hatásosabb lett volna, talán könnyebb lett volna azonosulni a dolgokkal és most isteníteném a filmet, de nem így lett…… Amúgy mivel ez egy remake, kíváncsi lennék az eredeti műre és úgy jóval könnyebb lenne ítélkezni.
Módosítás dátuma: 2010. augusztus 01. vasárnap, 09:46
Mi vagyunk az icikék, mi vagyunk a picikék, a 3d-s törpikék...
Beszéltünk róla már párszor, képeket is láthattunk, hókuszpók is volt, most pedig egy iciri piciri betekintést is tehetünk a filmbe. Ahogy azt már megszokhattuk, mindent feldolgoz egyszer az álomgyár, mondván ez kell, nem utalva a pénzre, amiért megy ez az egész játék. A minőséget meg majd meglátjuk, jobb híján csak remélni lehet, hogy nem egy kalap kakkanat lesz az egész.
Elvileg az első és második rész is leforgott már, csak az utómunkálatokkal bíbelődnek az arra szakosodott emberkék. Nem vagyok túl nagy potter rajongó, de azt meg kell hagyni, ha nem is olyan jó a film, mint ahogy a könyvet emlegetik, egy misét mindenképp megér, hisz jópofa kis történetet mondhat a magáénak. Ahogy az előzetest elnéztem, nagyon úgy tűnik, hogy főként az akcióra fog építeni a dolog, aminek itt az ideje, mert az utsó rész amit láttam, igen lassú folyású volt és ezt sokan kritizálták is.
A cikk olvasói közül gondolom sokan akadnak olyanok, akik látták a halálbiztost és a terrorbolygót is. Valami hasonló agyament darálásra lehet számítani akkor is, mikor elgondolkodunk, miről is fog szólni a Machete. Külön plusz pont, hogy Steven Seagal is tiszteletét teszi a filmben, ami azért jó, mert annak ellenére hogy igen erősen B kategóriás színész, tudnék pár olyan filmet mondani, amit a mai napig mély alázattal nézek újra (Félholt, Sebhelyek). Nos van itt 2 poszter, fogyasszuk egészséggel.
Olyannyira újra vetítik hogy ismét nyomnak hozzá marketing anyagot? Minden bizonnyal igen, ugyanis jött egy speckó poszter, ami véleményem szerint azért jött, hogy népszerűsítse az amúgy is népszerű darabocskát. (jó a fülbebiggysztett söröskupakja:))
Az idei év sem múlhat el paródia film nélkül. Nem mondom azt hogy meg fogom nézni, de esélyes lehet akkor mikor 15-en ülünk a szobában, kicsit ittasan és egy kis nevetésre vágyunk. Nem hinném hogy szükséges hozzá hiánytalan előismeret, mindenki fel fogja ismerni a parodizálni kívánt filmek mindegyikét. A rivalda fényben természetesen a Twilight, amit ebben a formában el lehet viselni, az eredeti verzsönről meg inkább nem nyilatkozok, de sztem azt is megnézem, csak hogy a barátnőm szíve értem legyen reppes.