FSMH.HU

Hitvallás és reklám

Az első dolog ami iszonyúan idegesített, az a reklámok hada volt. A másik pedig az, ha egy olyan világban élünk ahol nincs hazugság, miért nincs vallás sem, és miért egy hazugság alkalmával kell azt megteremteni?

Történet:

A film egy olyan alternatív világban játszódik, melyben nem létezik hazugság. Egytől egyig mindenki a színtiszta igazat mondja. Még a politikusok is. De mikor az örök vesztes Mark egyszer csak felfedezi a hazugságot, rádöbben, hogy a füllentésnek megvannak a maga előnyei. Mivel az emberek minden egyes kiejtett szóról azt feltételezik, hogy igaz, hazugságai segítségével Mark pillanatok alatt a csúcsra tör. A dolgok azonban hamarosan kicsúsznak a kezei közül, mikor a hazugságait elkezdik úgy értelmezni, mint a szentírást. Miközben az egész világ a szavain csüng, őt csak az érdekli, hogy képes lesz-e elnyerni a szíve választottját. Ezért talán még az igazmondásra is képes...

Forrás: filmkatalogus.hu

Szereplők rendezés és a vélemény az egészről:

Matthew Robinson és Ricky Gervais a rendezői székben, illetve a forgatókönyv is az ő személyükhöz fűződik. Ricky bevállalta a főszerepet is, amit igazából nem is tolt olyan rosszul. Mégis a film annyira lassú és annyira erőltetett, hogy én bealudtam rajta. Az ötlet valami hatalmas, annak ellenére, hogy ilyen hazudozós filmet láttunk már ezret, ez újnak mondható közöttük. Az egyik legnagyobb hiba az volt benne, hogy az arcodba tolják a reklámot, olyan eszetlen magyarázatokkal, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná a francba. Van egy olyan rész, ami már a vallási dolgok belekeverésével következik be, a lényeg annyi, hogy egy 10 parancsolat szerű valamit ír a jó népnek, amit érthetetlen módon egy kemény papírra akar rátenni, és láss csodát egy pizza hutos doboz a legmegfelelőbb erre, amit csak úgy kameráznak, hogy csak azt a rohadt piros feliratot lásd. A másik marhaság, hogy nincs vallás, tehát a rendezők úgy vélték az is hazugság, ebbe nem megyek bele, hogy én mit gondolok erről, de ez így hülyeség. Aztán végül is, Jézust csinálnak a mi töketlen főszereplőnkből, aki aztán megváltaná a világot, köszönhetően hogy csak ő tud hazudni. Mekkora egy idiótaság lett belőle a végére, de komolyan, nagyon el lett cseszerintve ez a dolog, nem nagyon lehet azonosulni vele, így értékelni sem. Persze a vége egy marha nagy happy end, mi más is lehetne. Kár érte, mert ez egy nagyon jó alap lett volna, ha nem a reklám és a vallás veszi át az irányítást. Ne nézzétek meg, csak akkor, ha tényleg ez ég világon semmi más dolgotok nincs. 4 vagy 5 pontocska, jóindulattal…..

Kifelejtettem, hogy ha már annyira egy más világ, akkor azt a külsőben is tükrözni kellett volna, nem pedig egy ízig-vérig átlagos környezetet elénk dobbantani.

Tekken rajongók gyülekezzetek!

Történelmi eseményről beszélünk akkor, mikor a Tekken című játék megszületéséről van szó. Nehezen találni olyan játék mágust, aki ne ismerné minden idők egyik legsikeresebb verekedős játékát. Eljutottunk arra a szintre, hogy a filmes szakma is tiszteletét kívánta tenni, pontosabban lehúzni a maga kis bőrét a lehetőségről. Annyira jól ment a dolog, hogy eddig ez a film volt az, ami számomra a legszórakoztatóbb játék adaptációként került az adatbázisombaJ.

Történet:

A sztori nem egy Oscar gyanús szerzemény, mégis remekül visszadja azt az életérzést, amit a tekken képvisel.

2039-ben járunk. A háborúk helyét átvették a gladiátorviadalok, a szétzúzott civilizáció porából hatalmas harcosok kelnek életre, hogy összecsapjanak a világelsőségért. Bolygónkat nyolc mamutvállalat irányítja, Amerika a Tekken Vállalalat kezében van. A főváros Tekken City, melynek nyomor sújtotta külvárosából feltűnik az ifjú Jin (Jon Foo), akit egyetlen dolog vezérel: megbosszulni édesanyja halálát. Hogy célját elérhesse, részt kell vennie a Vasököl Viadalon, és meg kell ütköznie a földkerekség legnagyobb harcosaival. Közben rádöbben, hogy ismeretlen múltja, melyet édesanyja mindig is titkolt előle, darabokra tépheti a jövőjét. Dwight H. Little rendező a hatalmas sikerű számítógépes játékhoz méltó művet készített, rendkívüli látványvilággal és kápráztató harcművészeti jelenetekkel.

Szereplők és rendezés:

Dwight H. Little került a rendezői székbe, aki a szökésből is rendezett ezt azt, valamit Az operaház fantomját, a gyilkosság a fehérházban-t, és aktuális kedvencemet a Tekkent is rendezte. Nem vitte túlzásba a látványt, nem akarta túl nagy fába vágni a fejszéjét, így mindenre jutott kellő mennyiségű rálátására, ezért nem kellett gagyi hungarocell díszletek mögött pörgetni a kamerát. Nagyon jó harci jeleneteket sikerült összehozni, még azt is meg merem kockáztatni, hogy sok harci elem a játékban ugyan így nézett ki. Remekül válogatta össze a színészgárdát is, pedig nem nagy nevek kerültek szóba. Általánosságban azt lehet mondani, hogy igen erős b kategóriás a felhozatal, tipikus film+ akciófilm sztárokról beszélünk. Mégis, egy olyan remekül összerakott csapatról beszélünk, akik isteni magasságokba emelik a játék hangulatát a filmben. Főszerepben Jon Foo, aki egy rendkívülien tehetséges akrobatának nevezhető harci tigris, vagy mi. Lényeg tehát az, hogy a nem túl erős szereplő gárda, messze túl teljesít az elvárásokon, és remekül beleolvad és tükrözi a tekken jól megszokott hangulatát.

Vélemény

A film húzó ereje a harci jelenetekben van, ami elég ahhoz, hogy eldöcögjön a film a maga gyengus sztorijával. Akinek meg ez bejön, jól fog szórakozni, ezért szeretem én például az ong-bak trilógiát is, annak ellenére, hogy a történet ott is egy nagy nulla. A Mortal Combat után ismét egy olyan verekedős játék került széles vászonra, ami 100 milliók szívét enyhíti meg, a régi szép időkre emlékezve. Vérbeli függőknél lehet 10-es is a szám, nálam egy 7-est kap a feldolgozás, aztán majd meglátjuk hogy alakul ez a szám a további részek megjelenésével, mivel elég durván nyitva hagyták a kapukat, a siker esetére.

Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat!

Sokan féltünk attól, hogy egy hatásvadász, értékelhetetlen remake-kel gazdagodik a nagy gyár filmpalettája, de hála istennek csak a hatásvadász stílus jelentkezett a vásznon. Ahhoz képest, amire számítottam, egy kellőképp nosztalgikus, pörgős és szerethető feldolgozást kaptam. Természetesen a sorozatot nem lehet felülmúlni, de egy tisztelettételnek bőven megáll a dolog.

Történet:

Elsősorban az a lényeg, hogy ezt a vádolgatós dolgot átkonvertálják a jelenlegi katonai konfliktusokra, aka, nem Vietnámot próbálják felidézni, hanem a közel-keleti konfliktusokkal próbálják ezt a sztori felvezetést felcserélni. Meg úgy általában az egész sztori a jelen érdekeltségeire próbál hajazni.

Egy különleges egység négy tagját olyasmivel vádolják meg, amit nem követtek el. Azóta a csapat többé már nem engedelmeskedik a parancsoknak, megrendelésre dolgoznak, és egyszer talán tisztázzák a nevüket. Hannibal Smith ezredes (Liam Neeson) akkor van elemében, mikor a legkilátástalanabb a helyzet egy bevetés során, és a legagyafurtabb tervet kell kitalálnia a siker érdekében. Ő a főnök. Egyik embere, a karizmatikus Peck hadnagy (Bradley Cooper) a kivitelezésben profi, a másik Baracus őrmester (Quinton Jackson) - többek között - elkerülhetetlen a pofonok kiosztásában, a kicsit őrült Murdock százados (Sharlto Copley) pedig mindent elvezet, aminek szárnya van. A nyomukban a katonai rendőrség lerázhatatlan nyomozójával (Jessica Biel), a közelükben a CIA titokzatos ügynökével (Patrick Wilson) a csapat a túlélésért küzd. És közben még élvezik is.

Szereplők és rendezés:

A füstölgő ászok atyja, Joe Carnahan tudhatta magának a megtiszteltetést, ami a rendezői széket illeti. Nagyon durván hatásvadász a dolog, amolyan Charlie angyalai stílus, amikor azt mondja a néző, jolvan ez baromság, vagy inkább mesefilm. Sok olyan jelenetet láthatunk, ami szemet gyönyörködtető, de kicsit vicces is, mert akár mennyire is akció, nem ezt szokhattuk meg a sorozat során. Persze egy olyan technikai háttérrel, amivel ma rendelkezik a filmgyártás, nem is várhatunk mást és egy ilyen filmnél ez nem is baj. Jól dolgozott a srác, piros pont a neve mellé. Ezredesünk Liam Neeson – Hannibal, aki az elrabolva című filmjével véglegesen toppon van nálam, most is remekül irányít a csapat élén, és imádja, ha egy terv sikerül. Az ügyeletes rosszfiúnk Quinton Rampage Jackson - B. A. Baracus, akinél a repülés még mindig nem habos torta. A nők bálványa a másnaposokból jól ismert Bradley Cooper – Face, aki után hullanak a nők, szó szerint. A mi kissé zakkant repülésmániás pajtásunk ezúttal Sharlto Copley – Murdock, a District 9 bogara. A helyi rosszfiú Patrick Wilson – Lynch, aki nagy fába vágja a fejszájét, mikor kikezd a világ legkedveltebb elit csapatával. Nem tudok rosszat mondani egyik szereplőre sem, úgy gondolom, hogy mindenkinek sikerült azonosulni a régi sorozat felejthetetlen karaktereivel.

Vélemény:

Az igazi rajongó, aki ízig-vérig szupercsapat függő volt a maga idejében, nyilván nem ezt a filmet fogja élete feldolgozásának választani, de mindenképp méltónak mondanám, még akkor is, ha nem teljes egészében azonosulni az eredeti verzióval. Persze ennek elsődleges oka az, hogy eladhatóvá kellett tenni a jelen kor filmkedvelőinek is a filmet, tehát olyan átalakításokat kellett eszközölni, amelyek mindkét fél számára előnyösek, Ez az arány elég tűrhetőre sikeredett, tűrhetőbbre, mint amire számíthattunk, így nálam a film egy erős 8-ast kap, mivel számomra akkor a legértékesebb egy film, ha szórakoztató, ami itt maximálisan teljesül. Jó a szereposztás, a múltat idéző poénok sem utolsóak, egyedül a történet az, ami mai szemmel lehetett volna jobban kidolgozott is, de még ez is megteszi.