FSMH.HU

Darren Aronofsky neve a film művészet egyik legegyedibb jelenkori alakja. Egyedi látásmódja és nagy filmes ismeretei használatával olyan filmeket alkotott, ami a szakmában bevállalós, hiszen nem tömegeket akar megérinteni, kis költségvetéssel dolgozik, de ez az ami igazán kúlt rendezővé tesz már most. Ám jelen filmnél nagyobb költségvetést kapott, de még sem változott stílusa. A Forrás című filmje is egyedi, új gondolatokat mutat be és új látásmódot.

A film főszereplője Tom (Hugh Jackman) állat kísérleteket folytat a rák ellenszerének a megtaláláshoz. Mivel feleségének Izy-nek (Raichel Weisz) agydaganata van. A film az ő vívódásukról, szerelmükről, a halál elfogadásáról szól. Ám a történet sokkal bonyolultabb. Hiszen ezt a történetet 3 idősíkban meséli el a rendező, eltérő még is hasonló módon. A szereplők mind a három idősíkban adottak, de mindenhol más szerepet töltenek be. A fő szál a jelenkorban játszódik. A második a múltban, ami a nő látásmódját mutatja be. A harmadik pedig feltételezhetően a jövőben, az űrben játszódik ahol Tom lelki vetületét láthatjuk. A 3 szál nagyon összetett és következetes.

Az első pillanatokban nem is ismerhető fel a rendező stílusa, hiszen bár a zenét ismét rendkívül jól használja fel, még sem látunk klip szerű jeleneteket. Teljesen eltérőt mutat be az eddigi munkáihoz képest. De a stílusa lassacskán előtűnik szinte mindenhol. Drámai érzéke a filmben folyamatosan érzékelhető, tudja mi az a hatás, ami ahhoz kell, hogy a néző együtt érezzen a főszereplővel. A klipszerű vágást felváltotta, a gyors tempó, mert bár egy drámáról beszélünk a film így is folyamatosan feszes és ez leginkább a film hatásvadász jövőbeli képeinek és a zenei aláfestésnek tudható be.

A forrás teljesen CGI nélkül készült, tehát nem használtak számítógépes grafikát. A gyönyörű látványt, amit az űrben látunk teljes mértékben, valós időben vettek fel. A csodás hátteret pedig kémiai reakciók felnagyításával és annak felvételével készültek el. Ez is egy régalkalmazott technika, ami Darren Aronfoskyra jellemző, hiszen szereti a régi eszközöket, technikákat újra felhasználni.

A film külön érdeme Clint Mansell zseniális zenéje. A Rekviem egy álomért zenéje is nagyszerű volt, nem hiába, hogy még ma is nagyon sok trailernél használják a zene fő témáját. Ám most mindennél nagyobbat alkotott. Újra a Kronos Quartetel dolgozott együtt és a végeredmény csodálatos. Lassan kibontakozó zenéje néha szívbemarkoló néha pedig félelmet keltő. A film végén pedig halható zongora szám, a film letisztultságát fejezi ki ami felteszi az i-re a pontot.

Darren Aronofsky filmje nem aratott akkora közönségsikert, mint mára már kultikus filmnek jegyzet Rekviem egy Álomért. Ez leginkább a történet tömörsége miatt, hiszen nehezen érthető a sok szimbólum és utalás miatt. Ám megtekintése minden film szeretőnek ajánlott. Ha valaki valami újat szeretne látni, eddig nem látott technikával akkor ez az ő filmje. De a dráma rajongóknak is nyugodt szívvel tudom ajánlani.