FSMH.HU

Puszta jóakarat?

Az életrajzi drámák egyik legjellemzőbb sajátossága az, hogy igaz történeten alapulnak, de hát ez logikus, hiszen e nélkül nem lehetne életrajzi feldolgozás. Ezen oknál fogva, jobban megérinti az embert az a történet, amiről tudja hogy igaz és megtörtént a közelmúltban.

Történet:

Az amúgy igaz történet alapján készült filmben Michael Oher egy szegény, hátrányos helyzetű, fekete srác, akinek apját megölték míg anyja drogos. Ám felfigyel rá egy házaspár, akik megfogadják: a focin keresztül kiemelik a fiút a gettóból.

A kilátástalanság elég kemény dolog lehet, szerencsére még nem volt benne részem, de annak ellenére, hogy a sorsa jóra fordul, durva az amin átment és elszomorító hogy vannak a világban olyan helyek, ahol minden sarkon találhatunk hasonló helyzetű gyerekeket. Persze ezzel az írással nem fogom megváltani a világot, kicsit hülyén nézne ki, de érdemes elgondolkodni ezeken, még akkor is ha tojsz rá nagy ívben.

Szereplőkés rendezés:

Sandra Bullock - Leigh Anne Tuohy a kétarcú, ahogy már említettem az oscar és az arany málna díj alkalmával. Ugyanis azt érdemes tudni róla, hogy egyszerre lett a legjobb és a legrosszabb színész, amivel elsőként dicsekedhetett el a filmes szakmában. Amúgy nem tolta rosszul, csak az a szőke haj, az valahogy iszonyat hülyén állt neki, legalább is szerintemJ. Quinton Aaron - Michael Oher, a hátrányos helyzetű srác, aki nagy csodálkozására megértő „szívekre” talál. Valljuk be, nem sok ilyen esetről hallhatunk, hisz nem olyan egyszerű dolog valakit így felkarolni, nem is beszélve arról, hogy túl irigyek az emberek ahhoz, hogy puszta jóindulatból ilyen nagylelkű segítséget nyújtsanak. Sok szöbeget nem kellett betanulni, de remekül éreztette a helyzetét, tehát ő is jól játszott. Amúgy a szinkron sztem elég szar, bár ki mire ad, én fogtam a fejem néhány dialógusnál, vagy csinálják rendesen, vagy sehogy, de komolyan. Összességében a szereplőgárdával nem volt semmi baj, sikerült profi színvonalon a nézők tudtára adni, hogy pocsék egy világ ez. John Lee Hancock rendezői pályája még nem túl hosszú, de ígéretes és mindenképp figyelemre méltó. Igazából csak ezt a filmjét láttam, de elég magasra tette a lécet, remélem nem ez volt az utolsó ilyen filmje. Remekül rakta össze a történéseket és rendkívül jó zenével párosította az egészet. Sztem egy dráma akkor üt igazán, mikor a zene a csontvelőig hatol, és ott fejti ki hatását. Ne ez valami ilyesmi színvonalat feszeget.

Vélemény:

A rendező és a szereplők tökéletes együttműködésének végterméke ez a mindenkit megérintő, de sokakat csak pillanatnyilag zavarba hozó darab, ami példás mintája azon igaz történeteknek, melyek a világ szennyét próbálnák egy olyan irányba fordítani, ami kicsit erős, hiszen nagyon kevés egy ilyen film ahhoz, hogy egy ember szemléletét valamilyen irányba megformálja. De próbálkozni megéri még akkor is, ha sokakat meg sem érint a sztori. Ha számokban akarjuk kifejezni a dolgot, egy jó erős 8-ast lehet adni a filmre. Aki nem kedveli az igaz történeteket, és nem szereti, ha a lelki világába áskálódnak és szeretnék, ha a nézetei egy ilyen mű által kicsit felelősségteljesebbek legyenek, annak nem fog tetszeni a film. Aki viszont hisz a filmek effajta erejében, és kedveli a happyendes igaz sztorikat, annak kötelező.

A film alapjául szolgáló valós személyek pedig ők, ez az ő történetük.....: