FSMH.HU

Huh… nem tudom, a kedves olvasók milyen arányban nézik, avagy nem a zombifilmeket. Tény, hogy ez a zsáner elég keményen megosztja a közönséget. Én személy szerint a rajongók, sőt a fanatikus őrültek közé tartozom. Persze elég válogatós vagyok, nem nézek ám meg akármit. Nem-nem.

No, de egyébként, azért tisztázzuk is miről van szó. A zombik eredetileg az afrikai vudumágiából erednek, a sztori szerint kérem szépen itt egy varázserővel rendelkező muksóról lenne szó, aki feltámasztja a holttesteket és azok az ő akaratát teljesítik. Eredetileg a hollywoodi zombik is ilyen csíny folytán kezdtek tevékenykedni, amikor is 1968-ban egy George A. Romero nevű forma kb. fél forintból csinált egy zseniális filmet, ami gyakorlatilag mozitörténelmet írt. Az élőholtak éjszakája címet kapta a muví és bizony megreformálta a zombifilm fogalmát. Gyakorlatilag ez az alkotás mutatta először a feltámasztott holtakat olyannak, amilyennek ma mi ismerjük. Romero hullái ismeretlen okból keltek fel és kezdtek vadászni az emberekre. Harapásuk terjesztette a kórt, ami azonnal felélesztette a sebbe belehalt emberkéket.

Azt azért hozzátenném, hogy mai szemmel nézve elég mókás film Az élőholtak éjszakája. Elavultnak nem merném nevezni, de bizony van benne pár megmosolyogtató momentum. Mondjuk, azt el kell ismerni, hogy a társadalomkritikai ereje ma is üt. Zseniális, ahogyan felrajzol egy kis közösséget, ami krízishelyzetben sem tud értelmes módon viselkedni és végül a széthúzás lesz a végzetük. A film története szerint egy csoport menekülő összegyűl egy elhagyott házban, ahol elbarikádozzák magukat a kannibál holtak elől. Egy fekete férfi látszik leginkább vezető egyéniségnek, és ő viselkedik a leghiggadtabban, legokosabban. Persze ő is megjárja a végéig, de ennél többet nem árulok el. Elégedjünk meg annyival, hogy az utolsó jelenet bizony elég keményen mutatja meg a 60’as évek végén is uralkodó rasszizmust. Aki többre kíváncsi, az nevezzen be a filmre, ki lehet kölcsönözni kéremszépen!

Ez a Romero egyébként szinte csak zombifilmben utazik, viszont azt elég rendesen csinálja. Az élőholtak éjszakájával megkapta az elismeréseket a kritikusoktól és a nézőktől is, ennek megfelelően 1978-ban folytatta is a zombilepte világ elmesélését. A holtak hajnala olyan mintha párhuzamosan játszódna Az élőholtak hajnalával. Legalább is az eleje. Egy tévéstúdióból kapjuk meg a kezdéshez szükséges infókat (egyébként a nyitókép a mozitörténelem egyik legzseniálisabbja, komolyan mondom), majd egy párhuzamos szálon követjük az eseményeket, ahol egy csapat kommandós egy lakóházban találkozik a zombikkal. A szálak összeérnek egy helikopternél, amivel a négytagúvá kerekedő csapat elmenekül az éjszakába. Később egy bevásárlóközpont tetején szállnak le, ahol elhatározzák, hogy elbarikádozzák magukat és berendezkednek, hogy megteremthessék az amerikai álmot.

A plázában csoszogó zombik, vagy a jólétbe belesüppedt csapat, majd a film végén az a huligánokból álló banda, amelyik szétveri az élőholtaktól megtisztított bevásárlóközpontot mind Romero fantasztikusan felépített társadalomkritikájának elemei. Természetesen ismét van egy fekete férfi, aki irányítja a csapatot és megint csak ő a krízishelyzetben megfelelően viselkedő személy. Hogy Romero ezzel a visszatérő momentummal akar a rasszizmus ellen prédikálni, avagy egy jóbarátja előtt tiszteleg, nem egészen tiszta. Viszont az tény, hogy a holtak-trilógiáját átszövi ez a karakter.

A záró darab a Holtak napja, ami már a zombiapokalipszis után játszódik. Ismét van helikopter és fekete férfi, aki ezúttal pilóta és van néki egy rádiós cimborája. A női főszereplő, aki nem csak csinos, de kitűnően játszik, végre igazán fontos és szimpatikus karaktert kapott. A rendező egy katonai bunkerban berendezkedett csapatot rajzol fel, ami gyakorlatilag három kisebbre szakad. A katonákra, akiket egy őrült zsarnok vezet, a kutatókra, akik a zombikór ellenszerét keresik, végül pedig ott van még a fekete pilóta és az alkesz rádiós, akik egy lakókocsiban meghúzva próbálják elkülöníteni magukat a civakodó felektől.

Ebben az epizódban bontakozik ki leginkább Romero, mint rendező, itt festi meg a legügyesebben karaktereit, viszont becsúszik pár jelenet, amik bizony kicsit bugyuták. Legalább is mindenki döntse el maga, szerintem nem húzós, csak néha picit elhúztam a számat. Arról a vonalról van szó, amiben az egyik kutató a zombik idomításával kísérletezik és rájön, hogy a feltámadt holtak is képesek tanulni. Nos ez tetszés kérdése, nekem annyira nem jött be, viszont nem zavaró és ezzel együtt is azt kell mondanom, nagyon erős film a Holtak napja. Itt a kritika a társadalom fejére növő katonaságot támadja leginkább, a filmben ugyanis a bakák egész végig szívatják a többieket, ráadásul a végén a kapitány bekattan, és lelövi a kutatókat, a főszereplő hölgyet pedig a rádióssal együtt behajítja a zombik közé.

El kell, mondjam, az effektusok kitűnőek. Számtalan páratlan maszkot láthatunk a filmben, amit a maszkmester Tom Savininek köszönhetünk, aki egyfelől a Holtak hajnalában egy motoros huligánt játszik rendkívül szórakoztatóan, másfelől később Robert Rodríguez kultszínésze lett. Arra viszont határozottan figyelmeztetem a leendő nézőket, hogy néhány jelenet azért tényleg elég keményre sikerült.

Na, hát nagyjából ezzel tevékenykedett 1968 és 1985 között George A. Romero. Ezzel a három filmmel kultrendezővé avanzsálódott és felállította a zombifilm szabályait. A trilógia valamennyi tagjából készült remake, ebből a Holtak hajnala az, amelyik értékelhető. 2004-ben került ki Zack Snyder kezei alól, aki nagyon ügyesen oldotta meg Romero klasszikusának újragondolását. Az ő filmjében a zombik már rohannak, de ugye mindannyian tudjuk, hogy Danny Boyle 28 nappal később című filmje óta, a fertőzöttek jobb kondiban vannak és mivel manapság ez a menő, mert tudomisén, ezért most már ez van és kész.

(George A. Romero)

Na még annyit hozzá, hogy Romero nem hagyta abba, 2005-ben visszatért saját mítoszához és elkészítette a Holtak földjét, ami mondjuk szerintem nem olyan jó, mint a klasszikusai viszont, annyira nem is rossz. Úgy tűnik folytatni látszik zombifilmes pályafutását, azonban a Holtak naplóját (ami 2007-ben került Amerikában vászonra, Magyarországan már csak a videóforgalmazást érte meg) elnézve már sajnos nincs benne annyi ötlet, mint fénykorában.

Lényeg a lényeg: ne hagyjátok, hogy az előítéleteitek megakadályozzanak titeket abban, hogy alámerülhessetek a zombifilmek világába. Nem kell minden szemetet megnézni persze, bár azért abátrabb próbálkozók benevezhetnek néhány rosszabbul sikerült, de hasonlóan kultstátuszú filmre is (mint például Lucio Fulci Zombi 2 című, külön cikket érdemlő darabja). A jól sikerült alkotásokban nem csak csoszogó vagy hörgő fazonok vannak, hanem bizony több réteg a felszín alatt. Társadalomkritika, morális kérdések, nagyszerűen felrajzolt karakterek, stb. Az újabb és viszonylag újabb alkotások közül én személy szerint nagyon erősen tudom ajánlani a műfaji koktélként jellemezhető Zombielandet és a nem annyira egyértelműen, de azért zombifilmnek tekinthető 28 nappal később című alkotást is.

Nos hát akkor kellemes filmnézést kívánok mindenkinek!