FSMH.HU

Újhold... bár új lett volna

Tegnap néztem meg Stephanie Meyer Twilight Sagájának második részét. Ím a véleményem róla:

Fú, nem nagyon tudok mit írni. Nem akarok rosszat, de a jó meg pokoli nehezen akar összejönni.

 Számomra kicsit csalódós volt a film, jóval többet vártam egy elhagyott tini újbóli életre találásánál.

Szinte semmi másról nem szólt, csak hogy Bella szenved – megjegyzem, nem tudták közel hozni hozzám a szenvedését, nem tudtam sajnálni Bellát… pedig nagyon igyekeztem magam beleélni magam a helyzetébe, de nem ment.

Talán a zene is közre játszott ebben, mert egyik sem volt szomorú, melodikus szám. Sőt, mikor Bella nagyon maga alatt van, ami ment közben zene - hát enyhén szólva nem illet hozzá. Egy önmarcangolós-fájdalmas érzelemhez én egy nem kevésbé szomorú számot képzelek, de ez, ami szólt, csak cseppet volt „pörgős” hozzá.

Amennyire nem éltem bele magam Bella helyzetébe, annál jobban tetszett Edward kevéske szerepe, az ő döntését, érzelmeit teljesen megértettem, tudtam azonosulni velük. (Tán erre mondják: a kevesebb néha több.)

A másik a történet: ugyanaz, mint az első rész, csak vérfarkasokkal. :( Tök nyilvánvaló volt végig – annak legalábbis, aki figyelt az első résznél –, hogy mi van az erdőben, és ki(k) a támadó(k).

Nem mellesleg totál zavaró volt, hogy mindenbe bele-belekapnak, és semmit nem fejeznek be. Legalább három – tök lezáratlan – szálon futott a történet.

Annak ellenére, hogy „Victoria így, meg Victoria úgy”, alig volt szerepe, és az sem volt szinte semmi (ellentétben az első résszel, ahol az a kevés is meghatározó volt). Asszem Bella mondta Jacobnak, hogy Victoria rá vadászik, Jacob meg Bellának, hogy ők meg Victoriára. Ehhez képest volt egy (!) jelenet mindkét fél részéről, semmi több.

Ráadásul nagyon hiányzott belőle a „katarzis”, ami az első részben megvolt. Azt hittem, Bella valami veszélyesebb dolgokat tesz majd, azt hittem, a motorosok bántani fogják, s megjelenik – valójában – Edward, vagy ilyesmi, de semmi. Végig vártam, hogy történjen már valami.

Mellesleg Bellát úgy állították be, hogy ő a „jókislány”, akit meg kell menteni… vicc, hiszen az első részben egy – látszólag-viszonylag – kemény csajszinak tűnt. Persze, itt sem ejtették a feje lágyára, meg van benne némi vagányság is – sziklaugrás, például, vagy a farkasos jelenet –, de valami hiányzik belőle. Az első részben magától volt ilyen, itt viszont a csakazértis veszélykeresés miatt, és ez olyan erőltetetté tette a dolgot…

A végéről: hm, a sziklaugrástól iszonyat jó – egy darabig. A Volturis rész végéig izgalmas volt, ott összeszorult gyomorral néztem, mi történik. Reménykedtem, hogy sem Edwardnak, sem pedig Bellának nem esik baja.

Viszont nagyon „gázul” fejezték be. Olyan se füle, se farka vége lett, egy furcsa kérdéssel-érzéssel. Nem tudom, nekem olyan komolytalannak tűnt, hogy egy tizenhat éves srác megkéri egy nála két évvel idősebb lány kezét. Persze nem azt mondom, hogy kivetnivaló bűn (igen, ezt nem így fejezzük ki… égbekiáltó :D), csak furcsálltam. Viszont nagyon jól kifejezi, hogy Edward és Bella tiszta szívükből szeretik egymást.

De az, hogy Bella vámpír lesz… pfú, ezt nem gondoltam volna. Esme, vagy Rosalie – soha nem tudom ki a szőke hajú – szomorú beszéde, hogy ő Bella helyében nem kérné a vámpírlétet… hát, az előzményekhez, ahhoz képest, hogy eddig milyen ellenszenvvel viseltetett Bella iránt… enyhén szólva meglepett, hogy ő „próbálja meg” lebeszélni róla Bellát.  Alice meg Jasper annyira aranyosak voltak. Alice-t nagyon csípem, ő olyan nővér-típus, Jas meg hát, jól elviccelte a dolgot. Mondjuk, nem tudom, én hogy döntenék, teljes mértékben megértem mind Bella, mind pedig Edward érzéseit.

Összegezve: váltakozó érzések kerülgettek a film közben-után, mert unalmas nem volt, a zenék – többnyire – passzoltak a cselekményhez. Az erdő ismét nagyon szép és vad lett, Jacob rövid hajjal abszolút előnyére fejlődött – jaj, kijöttünk a moziból, mindenhol a hátunk mögött a Jacob így, meg Jacob úgy mondatok… barátnőmmel meg is jegyeztük, hogy annyira nem nagy szám a srác –, a mozis jelenet haláli volt. Azon kevés jelenetben, amikor Edward és Jacob együtt voltak, tényleg érezni lehetett a feszültséget.

A kezdeti kellemes bizsergés és fülbemászó zene után kissé értetlenül, hiányérzettel jöttünk ki a moziból.

Na, majd talán a következő.