Filmkritika
Az Álomháború dögös film. De nem akciófilm, aki arra számít, az csalódni fog. Én leginkább a drámákhoz sorolnám a filmet.
Ha a koncepciót valamihez hasonlítani akarnám, akkor a "Kiborg vagyok, amúgy minden ok"-t tudnám említeni, már csak a keleti vonások miatt, mert az Álomháború sokat merít eszköztárában a manga/anime stílusából. Ezek közé tartozik például a stilizált karaktermegjelenítés, enyhén erotikus ruhaviselet (a keleti világban ez teljesen normális, gondoljunk csak a nálunk is vetített Sailor Moon sorozatra) egyes részletek felnagyítása vagy elnagyolása.
Azonban vannak fontos különbségek is, például hogy a főszereplő nem őrült. A különös látványvilág, amivel a film elkápráztat bennünket írói fogás.
Három szinten működik a film: van a normális valóság, ezzel indít a film. Az őrültekházába lépve a beutaltak hozzák el számunkra a benti felfordult világot - egy varietészínházat, ahol minden mű, de csak a rendszer őrült, a résztvevők nem.
Végül a harmadik szint az, amiben a fantázia korlátok nélkül tobzódhat, abban pedig BabyDoll szabadulási törekvéseinek heroizált változatát kísérhetjük figyelemmel.
A filmben rentgeteg a szimbólikus ábrázolás, és a más filmekre tett utalás, érdemes figyelni. Ez is a látványban jelenik meg, mint itt szinte minden. A képek gyakran többet mondanak el mint a szavak, és ez a mozi ragyogóan példázza ezt, tehát tessék figyelni, nem elveszni a trükkök áradatában!
Miközben néztem ezt a bizonyosan sokáig emlékezetes maradó filmet, úgy éreztem, mintha én lennék Alice Csodaországban. Egy Oscart biztos megér csak a látvány, de szerintem a forgatóköny és a rendezés is esélyes lehetne (sajna minden bizonnyal egyet sem fog kapni, mert Oscar-díjat jellemzően a kiosztáshoz közel vetített - ha egyáltalán forgalomba kerülő - filmek kapnak csak).
Bátran ajánlom bárkinek, azzal a megjegyzéssel hogy ne legyenek előzetes várakozásaid - ez az alkotás túltesz rajtuk!
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
|
Designed by