FSMH.HU

An American Crime VS The Girl Next Door

(2007)

Két 2007-es film, egy történet – mondhatnánk, minek? Nem lenne igazunk; egyrészt, mert a két film alapja valóban az 1965-ös Sylvia Likens – Gertrude Baniszewski kínzás és gyilkosság, de a megközelítésük mégis egészen más; másrészt, mert egy ilyen eseményről nem lehet elég filmet csinálni. Tényfeltárás? Elrettentés? Tanulság mindenesetre van: sose hallgassunk a minket körülvevő borzalomról.

Az alapvető különbség a két film között, hogy Tommy O'Haver filmje, az An Amercan Crime a valóságot veszi alapul, míg Gregory Wilson The Girl Next Door-ja Jack Ketchum azonos című regényének adaptációja. Előbbit az áldozat, Sylvia (Ellen Page) meséli el; utóbbit egy fiktív szereplő, David (Daniel Manche/William Atherton), a szomszéd kisfiú.

A helyszín: békés amerikai külváros. Az idő: a 60-as évek. A cselekmény: két kislány a szüleitől elszakadva egy idegi problémákkal küszködő nőhöz kénytelen költözni, aki a saját illetve a szomszédság gyerekeinek hagyja, hogy az idősebb lányt egyre brutálisabb testi- és lelki terrornak tegyék ki, sőt erre buzdítja őket, esetleg ő maga is részt vesz benne. A lány hosszú szenvedés után meghal.

Ha a cikk címe megtévesztő lenne, elárulom: nem tudom azt mondani, hogy valamelyik film jobb lenne a másiknál. Mindkettő rendkívül megrázó, mert ilyesmi megtörténhet és meg is történt, mert a szélsőséges emberi gonoszság nem marad a képernyő mögött – ki tudja, talán a szomszéd házban épp ugyanez zajlik?
Egy kicsit még a filmekről. Egyiket sem mutatták be itthon, minek is..

A Girl Next Door hangsúlyt fektet a gyerekek életének bemutatására, ezen belül is a játékok eleinte természetesnek tűnő kegyetlenségére. A tragédiát egy gyerekszerelmen keresztül mutatja be, és a feszültséget nem is annyira a kínzások váltják ki, mint inkább David tehetetlensége. A néző persze tudja, hogy mit kellene tenni: szólni a szüleinek, a rendőrségnek, bárkinek, és minden jóra fordulhatna. Jóra – itt szilárdan elkülönül Jó és Rossz, az anya egyértelműen gonosz, lélektani motivációi épp csak felsejlenek, de tetteit nem indokolják. A Jók végül felveszik a harcot a Rosszakkal, még ha túl későn is, de érezzük, az erkölcsi rend helyre állt.

Az American Crime az események kauzalitását bontja ki: itt nincs senki, aki feketén-fehéren csak gonosz lenne; látjuk az anya félresiklott életét és szenvedését, átérezzük a teherbe ejtett majd elhagyott lány fájdalmát, amit Sylvián tölt ki, és ha nem is értünk velük egyet, sajnáljuk őket. Az egész környezet és eseménysor valószínűbb, kevesebb a direkt brutalitás, több az érzelem. A kettő közül ez a film a kilátástalanabb, mert a két lányt itt az egész világ magára hagyja, annak ellenére, hogy élnek a szüleik; senki nem áll mellettük és nem is segíthet nekik, mert az emberek előtt ők tűnnek fel gonoszként.

Zárszóként egy beállítást említenék meg a Girl Next Door-ból, ami talán a legszebben fejezei ki, miről is szól ez a két film, és mit jelenthetett az események idején a közvéleménynek. A film vége felé, mikor Meg-et (Blythe Auffarth) a szökési kísérletért a legbrutálisabban büntetik meg, pár másodpercre a kínzókamraként funkciónáló pincéről a ház homlokzatára vált a kamera. Nem hallatszanak ki a lány sikolyai az utcára, nem történik semmi, csak némán lóg az Egyesült Államok zászlója a bejárat felett.
Ez volna a nagy amerikai álom, amely mögött ott szunnyad a világ minden elképzelhető borzalma, még ha a felszín el is takarja..