
| Aranyhaj és a nagy gubanc (Tangled) kritka |
|
|
|
| 2010. december 09. csütörtök, 19:16 |
|
A Disney-nek szembe kellett nézni a ténnyel, hogy a régi báj megőrzése nem feltétlenül elegendő a kiéhezett nézők számára. Valami újat kell mutatni, valami olyat, aminek a receptje biztos siker volt már eddig is, de mégis tud más lenni. Sikerült! Nem is kicsit. Történet: A királyság legkeresettebb és egyben legsármosabb körözött banditája, Flynn Rider egy titokzatos toronyban próbál menedéket találni üldözői elől, ahol fogságba ejti 21 méteres mágikus aranyhajával a torony lakója, a gyönyörű és bátor Aranyhaj. Flynn felettébb kíváncsi fogvatartója eddig csak a megfelelő alkalomra várt, hogy az éveken át tartó rabságból szabadulhasson, és ez az alkalom, úgy tűnik, eljött. Alkut köt hát a jóképű tolvajjal, így kezdetét veszi egy kalandokkal teli utazás, melyen a furcsa párost elkíséri egy minden bajtól óva intő, túlságosan aggodalmaskodó kaméleon, egy szuperzsaru ló, és a mogorva-goromba kocsmagengszeterek bandája.
Szereplők, rendezés és vélemény: Durván sikerült ismételten olyan karaktereket alkotni, amelyek első ránézésre az ember szívéhez nőnek. Mit nekem Hamupipőke, ha van egy aranyhajú lány, aki megcsinálja a szerencséjét. Ki gondolná, hogy még futja egy ilyen sztorira a túlzsúfolt tárházból. Őszintén szólva, egy kicsit olyan a mese, amit nehéz nem azonosítani más sztorikkal, kicsit olyan összeollózás gyanús az egész. Azonban ez közel sem probléma, hiszen remekül megállja a helyét a neves mesegyár polcain. Nathan Greno és Byron Howard alkotta a rendezőpárost, utóbbi már mutatott pár trükköt a Volt rendezésével, így a páros igen jól muzsikál. Ja még annyi, hogy különösen tetszettek a dalos részek, nem gondoltam hogy ennyi idős fejjel is élvezni fogom azt, amit 7 évesen sem szerettem annyira. 8/10 (ettől függetlenül zseniális)
|