FSMH.HU

Nagyon kevés jó, a fodballal foglalkozó film kerül ki a nagyérdemű elé. Ha a fociról szó van benne, akkor csak érintőlegesen (mint pl a Menekülés a győzelembe), vagy pedig álomvilággá változtatják a kőkemény brit futballt is (Góóól!). Az elátkozott Leeds United úgy mutatja be a valódi brit focit, és azon belül a totálisan elborult stílust játszó Leeds csapatát, ahogy korábban még nem láthattuk.

1974. Egy nemzetet sokkolt az, hogy nem sikerült kijutni a vébére, Alf Ramsey szövkapnak mennie kell. A szövetség egy fiatal, ambícizózus edzőt keres Anglia szövetségi kapitányának. Csakis Don Revie (Colm Meaney), a Leeds edzője jöhet szóba. A Leedsnél az ő utódja pedig Brian Clough (Michael Sheen, de akár John Cusack is eljátszhatta volna az edzőt), aki éveken keresztül pofátlanul bírálta a csapatot. Az ő nyilvánvaló bukását mutatja be a film, mely során 44 nap alatt sikerült kirúgatnia magát…

A filmben tősgyökeres britek játszanak, és igen jól csengő nevek: Michael Sheen-t láthattuk már Tony Blairként, háromszor is eljátszhatta kiválóan, sőt a Frost/Nixon Oscar-díjas moziban Frostot játszotta. Segédedzőjét, Peter Taylort Timothy Spall játssza – talán ő az, akit egyáltalán nem kell bemutatni Az utolsó szamuráj, a Harry Potter, és a Twist Olivér után, igencsak karakteres ábrázatú színész ő. Közéjük kissé befurakodott egy feltörekvő sztár is, Stephen Granham, aki Billy Bremner-t személyesíti meg, a Leeds csapatkapitányát (ő volt Tommy a Blöffben, ha valakinek így beugrik). Tom Hooper rendezőnek eddig egész jó filmjei voltak (Vérvörös homok, Longford, és a legújabb, A király beszéde), a forgatókönyvíró Peter Morgan pedig Az utolsó skót király, A királynő, és a Frost/Nixon írójaként nevezetes.

A hatvanas, hetvenes évek futballhangulata nagyon átjön a filmen, már csak ezért is megéri megnézni, az archív felvételekért külön pirospont: vicces látni a meghízott Dave Mackayt focizni, vagy Johnny Gilest, ahogy egy szabályos jobbhoroggal a földre küldi a Liverpool legendáját, Kevin Keegant – na már ebből is látszik, hogy futballőrülteknek készült a film elsősorban. A nem futballőrülteknek is van azonban néznivaló, Brian Clough parasztságai, szövegei nagyot dobnak a filmen. Bár a film nagy része puszta kitaláció, igen szórakoztató kitaláció (habár a Clough-család nem túlzottan boldog ettől), amihez Michael Sheen némi túljátszása, és Timothy Spall profizmusa nagyon sokat hozzátesz.

Ami külön tetszett, az a tipikus yorkshire-i, ízes cockney-kiejtés, na az ilyet tényleg hallani kell – kb olyan, mint nekünk a palóc, vagy a székely nyelvjárás. Az archív felvételeket már említettem még pozitívumként, de van néhány negatívum, mint pl az, hogy az eltiltott játékos nem lehet ott a kispadon (erre azért ügyelhettek volna), a többi meg csak a teljesen az angol fociba belebolondult embereknek fog feltűnni, akik képesek 2 perc alatt ordítozni, és ökölre menni amiatt, hogy Gordon McQueen hol lett sztár, vagy hogy a Liverpool és a Manchester United közül melyik a jobb csapat.

Michael Sheenért abszolút érdemes megnézni a filmet annak is, aki nem szereti a focit (majd úgyis megszereti, és punktum), akik picit is kedvelik a sportágat, azoknak erősen ajánlott – és akik még netalántán emlékeznek még a Nottingham Forest, vagy a Derby County hőstetteire, annak egy szentélyt kell állítani a filmnek. 9/10.