FSMH.HU

Az elveszett frigyláda fosztogatói

Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark), más címén Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói, egy 1981-es amerikai kalandfilm Steven Spielberg rendezésében, George Lucas produceri közreműködésével és Harrison Ford főszereplésével.

Az Indiana Jones-franchise első filmjében Indiana Jones a nácikkal száll szembe, akik a szövetség ládáját kutatják, seregeik legyőzhetetlenné tételéért. A lelőhelyét mutató medallion Indy egykori szerelme, Marion Ravenwood (Karen Allen) birtokában van. A film további szereplői Paul Freeman mint Indiana ellensége, a francia régész, Rene Belloq, John Rhys-Davies mint Indiana segítője, Sallah és Denholm Elliot Indy kollégája, Marcus Brody megformálójaként.

A film ötlete Lucastól származik, aki szerette volna elkészíteni az 1930-as és '40-es évek sorozatainak egy modern változatát. Spielberg a főszerepre rögtön Fordot ajánlotta, azonban Lucas ellenvetett, mivel nem akarta, hogy a színész rendszeresen összefügésbe kerüljön a filmjeivel. Meggyőzte a rendezőt, hogy keressenek valaki mást, így Tom Selleck kapta meg a szerepet, akinek azonban végül le kellett mondania a feladatot a Magnum című televíziós sorozathoz fűződő elkötelezettsége miatt. A film alapvetően az Elstree Studiosban készült, a forgatás pedig magában foglalta La Rochelle-t, Tunéziát, Hawaiit és az Egyesült Államokat is 1980 júniusa és szeptembere között.

Mikor 1981. június 12-én a mozikba került, a 20 millió dollárból forgatott produkció hatalmas sikert aratott, könnyedén válva az év legnézettebb filmjévé több mint 384 millió dolláros bevétellel világszerte, egyúttal a mindenkori listán is előkelő helyet szerezve magának. Nyolc Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriában, s ebből négyet nyert el (legjobb hang, vágás, vizuális effektusok és díszlet). A közönség és a kritikusok körében egyaránt népszerűnek bizonyult tehát, s rövidesen két folytatása is készült, az Indiana Jones és a végzet temploma és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, amiket Az ifjú Indiana Jones kalandjai című tévéfilmsorozat követett. 2008-ban, huszonhét évvel a frigyláda után kerül a mozikba a negyedik film, amely az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága címet viseli.

Effektek [szerkesztés]:

A különleges effektusokért az Industrial Light & Magic felelt. Ezek javarészt a film tetőpontján jutnak szerephez, mikor a frigyláda kinyittatik és szellemek szállnak ki belőle, akik megtámadják a nácikat. Toht fejének elolvadását úgy oldották meg, hogy Ronald Lacey viaszbábu-mását egy hőlámpához helyezték, míg Dietrich fonnyadó feje egy üreges modell volt, amiből elszívták a levegőt. Az „R” (17 éven felülieknek csak szülői kísérettel) korhatár elkerülése végett Belloq felrobbanó fejét sűrű lángokkal takarták el. A szellemeket víz alatt vették fel, hogy kísérteties megjelenést kölcsönözzenek nekik.^[7]

Ben Burtt, a hangeffektekért felelős vezető szakember egy .30-30 Winchester puska hangját adta Jones pisztolyának; a film során hallható különböző kézitusa-hangokat bőrkabátok és baseballkesztyűk baseballütővel való püfölésével érték el. A Lelkek Kútja kígyóseregletének sziszegését sajtostepsikkel és szivacsokkal generálták, a láda kinyitásának zaját pedig vécétartály felemelésével imitálták. A láda hangjaihoz Burtt szintetizátort használt, a benne rejlő kísértetekhez pedig delfinek és oroszlánfókák kiáltásait vegyítette.^[18]

Fogadtatás [szerkesztés]:

Mikor 1981. június 12-én bemutatták, a 20 millió dolláros film hatalmas sikernek bizonyult, könnyedén vált (összesen 384 millió dollárral világszerte) az év legjövedelmezőbb filmjévé, s akkoriban az addigi filmgyártás egyik legtöbbet hozó produkciójává is egyben.^[1] Nyolc Oscar-díjra jelölték 1982-ben, köztük a legjobb film kategóriában; végül négyet kapott meg (legjobb hang, legjobb vágás, legjobb vizuális effektek és legjobb díszlet), illetve egy speciális különdíjat a mára külön kategóriává avanzsált hangvágásért. Számos további díjat tudhat magáénak, egyebek mellett hét Saturn Awardot.^[20]

A filmet a kritikusok is jól fogadták. Vincent Canby a New York Timesban közölt írásában „a valaha készült legeszelősebb humorú, legszellemesebb és legstílusosabb amerikai kalandfilmek egyikének” titulálta Spielberg filmjét.^[21] Roger Ebert a Chicago Sun-Timesban úgy nyilatkozott, „Két dolog teszi ugyanakkor Az elveszett frigyláda fosztogatóit többé, mint puszta technológiai diadal: humorérzéke és szereplőinek bohókás stílusa… Azon kapjuk magunkat, hogy meglepődve, megkönnyebbülve, hitetlenkedve nevetünk, mert a film képes arra, hogy kimeríthetetlen ötletek sorozatával építse egyik eseményt a másikra.”^[22] Később a film felkerült Ebert „Great Movies”-listájára.^[23] Stephen Klain a Varietytől szintén dicsérte a produkciót, azonban úgy érezte, meglepően erőszakos és véres „PG” korhatárú filmnek.^[24] A Rolling Stone véleményezése szerint a film „a szombati akciómatinék netovábbja – annyira vicces és izgalmas, hogy a hét bármely napján élvezhető.”^[25] Bruce Williamson a Playboy oldalain így írt: „Több izgalom van a Frigyláda első tíz percében, mint bármely más filmben, amit idén láttam.”^[26] Ugyanakkor, Pauline Kael „személytelennek” találta a filmet,^[23] s a gyors iram hatására úgy érezte magát, mint aki „egy zöldségmixerben ül.”^[26] Ma számos kortárs kritikus úgy tekint Az elveszett frigyláda fosztogatóira, mint klasszikusra az akció és kaland műfaján belül. A Rotten Tomatoes oldalán a film 95%-os értékelésen áll.^[27]

A szöveg szabadon felhasználható a GFDL szabályai szerint, melyet az alábbi linken olvashatsz el: GFDL