
| Az őslakó (The man from Earth) filmkritika, ajánló |
|
|
|
| 2011. március 14. hétfő, 19:21 |
|
Az őslakó (The man from Earth) 2007 Richard Schrenkman 2007-es filmje azok számára lehet érdekes, akik kevésbé vágynak eseményekre és akcióra, inkább elmerengni szeretnének az élet nagy kérdésein. Az őslakóban ugyanis gyakorlatilag nem történik semmi: egy egyetemi tanár, John Oldman (David Lee Smith) bejelenti kollégáinak 10 év közös munka után, hogy távozik. A búcsúztató baráti összejövetelen pedig a sokszor elhangzó kérdésre, hogy mégis hová megy és miért, végül feltárja a titkát: ő egy halhatatlan, és ennyi idő után mindig tovább szokott állni, mert feltűnő, hogy nem öregszik. A néző is, és persze a szereplők is meglepődnek, hiszik is, amit mond, meg nem is. Aztán, tudós emberekről lévén szó, fejtegetni kezdik, elméletileg lehetséges-e a dolog, és hogy milyen lehetőségei lehettek Johnnak, ha valóban 14000 éves, mint mondja. És erről szól a film, ne egy Duncan McLoadot képzeljünk el. John beszél a társainak a különböző korszakokról, melyeket megélt, a történelem nagy alakjairól és eseményeiről, melyekről személyes tapasztalatai vannak. Időről időre szembe kerül valamelyik tudományágat képviselő barátjával, hiszen az ő örök létezése ellentmond annak, amit azok tanultak és tanítanak. A film felvet olyan kérdéseket, melyeket mi talán sosem tettünk fel magunkban, annyira irreális az örök élet: van-e értelme érzelmi, szerelmi kapcsolatba bonyolódni, családot alapítani, ha az ember tudja, hogy az élettel együtt ezek a kötelékek is véget érnek – és mekkora terhet raknak arra, aki túléli. És a film végére a néző talán eljut oda, hogy nem is olyan nagy baj, hogy az ő élete belátható időn belül véget fog érni. |
| Módosítás dátuma: 2011. március 14. hétfő, 19:31 |