FSMH.HU

Az előző hét (gyenge és/vagy ismeretlen premiereknek köszönhető) lagymatagságát ezen a héten Johnny Depp és Angelina Jolie hivatott felrázni, ami többé-kevésbé sikeres is volt. Azt azért továbbra sem értem, hogy kinek a fejéből pattant ki ezt a két színészt bármilyen szerelmi kapcsolatba keverni, de úgy látszik a nézők többségét ez nem zaklatta fel, mennek, nézik. Talán mert nincs más?

Azt viszont aligha hiszem, hogy a többség elégedetten távozik a moziból. A probléma ott kezdődik, hogy egy romantikus thrillernek két alap pillére van, ami nem meglepően a romantika és a thriller,  a The Tourist viszont sajnálatos módon mindkettőt hiányolja. Innen meg nehéz továbblépni.

Az izgalmak már az első perctől jelen vannak, toporognak a vásznon, és várják, hogy kibontsák őket, csak hogy ez nem történik meg. Jolie nyugodt kávézását, négyzetméterenként tizenkét titkos ügynök figyeli, és érdeklődésük nem is hiábavaló, Jolie hamarosan rejtélyes levelet kap, amiben egy rejtélyes illető arra kéri, hogy szálljon fel egy vonatra, válasszon egy random turistát, és hitesse el az ügynökökkel, hogy Ő az.

A levél zseniális. Egyrészt kérdések tömkelegét veti fel. Ki ez a fickó? Valójában nem is a nőt akarják, hanem Őt? Mi az ő kapcsolatuk? Ennek a kérdésnek tovább fokozza az érdekességét, hogy arra is van utalás, hogy a múltban valami negatív történt köztük.

Így én a levél után kényelmesen hátradőltem, és vártam, hogy a szerelmi száltól eltekintve minden téren elvarázsoljanak. De a kényelmes hátradőlésből fél órán belül kényelmetlen fészkelődés lett, amikor kiderült, hogy ezeket a kérdéseket bizony egyáltalán nem feszegetik. Amikor meg már végképp elvesztette az ember minden türelmét, mint kutyának a koncot, úgy vetik oda az információt, egy agyoncsapott dialógusban. Például Jolie és a rejtélyes fickó kapcsolatáról egy lényegtelen párbeszédben tudjuk meg, hogy régen szerették egymást, de már nem is tudja igazán hogy érezzen iránta. Ja, és mellesleg Ő is ügynök. Puff. Nesze neked előkészítés. Képzeljünk el egy mágust, aki eltűntet egy nőt a színpadról, aztán kézen fogva kivezeti a színpad alól. „Tessék, itt van! Ugye nem is tűnt el! Csak leejtettük a színpad alá! Ugye milyen jó? Haha!” Inkább kiábrándító.

Aztán ugye adott volt a probléma, hogy ha ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznak, akkor mégis mivel. Itt jönnek a háztetőn üldözős, majd csónakkal is üldözős jelenetek, az ellopott milliók,  az orosz testőrök, meg az átállt ügynökök. Ha nincs sztori, nincs mit tenni, maradnak a klisék, ez eddig oké. Ezzel a filmmel csak az a baj, hogy VOLT sztori. Csak éppen tettek rá magasról.