FSMH.HU

Báthory – A legenda másik arca
(2008)

Juraj Jakubisko műve régi űrt tölt be a filmes világban; Báthory Erzsébet történetének első realisztikus ábrázolásaként készült el 2008-ban, melyben a grófnő végre nem vámpír, nem boszorkány; a film pedig nem horror, és főleg nem erotikus film, amit a korábbi feldolgozások láttán hálásan fogadhat a közönség. Az alcím nem véletlen: a rendező arra vállalkozott, hogy a történetet egy új aspektusból mutatja be, igazodva a történeti kutatások legújabb eredményeihez.

A film cseh, szlovák, amerikai, angol és magyar koprodukcióban készült; a stáblistán láthatunk is magyar neveket (pl.Patkós Júlia jelmeztervező), illetve magyar történészek segítségét is igénybe vették. Ehhez képest a bemutatása jó egy évet késett hazánkban különböző bonyodalmak és nézeteltérések miatt, így a magyar nézők előbb láthatták Julie Delpy hasonló témájú 2009-es filmjét, A grófnő-t.
Hogy történelmünk rejtélyes alakjáról mit hiszünk, az persze egyéni kérdés, Báthory Erzsébet ebben a filmben nem a vérnősző gyilkos, hanem egészen emberi; férjét állandóan hazaváró feleség, gyermekéhez a végsőkig ragaszkodó anya, erős lelkű, büszke magyar nemesasszony, akit a cselszövések végül térdre kényszerítenek.

A film keretes szerkezetű, két szerzetes érkezik a rejtélyes halálesetek hírére a grófnő udvarába, a néző az ő nyomozásukból tudja meg, hogy a főszereplőt ért vádak egytól-egyik hamisak. Egyikük ezt papírra is veti, azonban – érdemes figyelni! - a film elején látjuk, hogy írásait tűzre vetik: elegáns magyarázat arra, hogy az utókor miért tudja a történetet rosszul. A két figura egyébként a Rózsa neve főszereplőire emlékeztet, az események menetébe alig szólnak bele, de a film egyedüli humorforrásokként mégis szükségszerűek, furcsa találmányaikkal enyhítik a 16-17. századi Magyarország komorságát.

Általuk ismerjük meg az előzményeket: Erzsébetet (Anna Friel) hozzáadják a később fekete bégként elhíresült hadvezérhez, Nádasdy Ferenchez (Vincent Regal). A gyermekek házasságán még mosolyoghatunk egyet, aztán ugrunk is az időben, egy komor világba: ahol a férj sosincs odahaza, hanem nagy szabású csatajelenetekben harcol a hazáért a pogányok ellen, vagy éppen hazatérve a durva, részeges társai a szolgálólányokat, ő a feleségét erőszakolja meg; ahol a szomszédos Thurzó (Karel Roden) megkívánja barátja, Nádasdy birtokát, és feleségét egyaránt; ahol a foglyul ejtett Carravaggio-val (Hans Matheson) festetné le a hősnő jégben őrzött halott gyermekét; ahol a grófnő egyedüli vigasza a finom lelkű itáliai festő iránt érzett szerelme.

Már Nádasdy halála előtt megbetegszik, emiatt rá lesz utalva egy boszorkányra, Darvuliára (Deana Jakubisková-Horváthová) , aki a film misztikus szálát szolgáltatja nekünk, a kor vallásos-babonás emberének azonban egy szörnyeteg asszony legendájának csíráját – noha csak egy szolgálólány megölését látjuk, amiért a korban egy Báthorynak nem kellett volna felelnie.

Darvulia baljós jövendölésbe kezd, amely fokozatosan beteljesedik, bár a néző szíve szerint megállítaná a tragikus végkifejlet felé rohanó eseményeket, mert megszereti a gyengeségei ellen olyan elszántan harcoló szerencsétlen asszonyt. Hiszen elveszít mindenkit, akit szeret; elsőszülött fiát, hős férjét, szerető Merisijét (Carravaggio ezt a nevét használja a filmben), az őt egyedül támogató unokatestvért, Báthory Gábort és lányai is, férjhez menve ellene fordulnak.

A film gyönyörű cseh és szlovákiai helyszíneken játszódik, Ján Duris barokkos képeit sokan dícsérik, noha a közeg történelemhűsége itt-ott megkérdőjelezhető (nem valószínű, hogy akkor ennyire adtak volna a higiéniára). Ha nem szinkronnal nézzük, a magyar nézőnek különösen tetszhetnek az alkalmanként felhangzó magyar kiáltások („Hajrá! Hajrá!”), igen jó színben tűnünk fel az oszmánok elleni harcban is – a magyarság itt tényleg a kereszténységvédőbástyájaként jelenik meg, a Habsburg katonákkal szemben, akik mindig elsőként futnak meg. Ilyen túlzások és valótlan részek persze akadnak a filmben, de a cselekmény szempontjából nem zavaróak (még a könnyen cáfolható Carravaggio szerelmi szál, vagy Báthory Erzsébet öngyilkossága sem).

Összességében a Báthory egy szép és izgalmas alkotás, amelyben történelmi, misztikus és bűnügyi elemek közt zajlik le a történelmünk egyik rosszul értelmezett emberi drámája; a szlovák rendezőnek talán sikerült az, amire eddig más filmes nem is próbálkozott: tisztára mosni Báthory Erzsébet nevét.