FSMH.HU

A cikk megjelent a PirateClub Mozimagazinban: ITT OLVASHATOD

Egy igazi bérgyilkos film után, az ember nem tud szabadulni a hangulattól, itt viszont nem kell ilyen következményektől félnünk. Sokkal inkább attól retteghetünk, hogy nehogy elsoroljon minket a klisék és kiszámítható történések poshadt tengere. Három poénon és két jó jeleneten kívül sajnos elég felejthetőre sikeredett ez a vígjátéknak nem nevezhető remekmű.

Történet: Rettenetesen sablonosan építkezik a történet, leírhatatlanul tipikus. Van egy helyes srác és egy szép lány, akik nagy meglepetésre egy párrá kovácsolódnak. Pár évvel később betekintést nyerhetünk a családi idillel feltuningolt hétköznapi életükbe, ami aztán egy váratlan eseménynek köszönhetően gyökeres fordulatot vesz. Nem meglepő az ami ezután következik, mivel tényleg annyira egyszerű az egész film, hogy nem okoz komolyabb fejtörést a film cselekményének előre játszása a fejünkben. A befejezés a klasszikus „happy end” vonásait hordozza magán, végképp romba döntve az utolsó reményt, ami még élhet a kedves nézőben a bő másfél órás játékidő után.

Szereplők és rendezés: Robert Luketic nem túl széles filmes palettájának minden darabjához volt szerencsém, melyek közül volt pár kellemes csalódás, mint például a Csúf igazság. Ez a film az élen helyezkedik el, abban az esetben ha a leggyengébb eddigi alkotását kívánjuk kiemelni. Ashton Kutcher és Katherine Heigl párosa emlékezeteset alakít, már-már annyira nehezen hihető kettejük kapcsolata, amit csak eljátszanak, hogy szinte az már jó. A hullámtörők után úgy gondoltam, Aston jó lesz még valamire, de hogy ha így folytatja, ez az illúzió szépen lassan szertefoszlik. A mellékszereplők többsége sem érdemel túl nagy dicséretet, talán a szülők párosa megemlítendő, Magnummal a fedélzeten. Kifejezetten idegesített az, hogy többször mintha amatőr kamerások dolgoztak volna a stábban, és néhol iszonyatosan gagyi felvételeket vélhetünk felfedezni ha egy kicsit odafigyelünk. Az akció rész tűrhető lenne, ha a „rossz” bérgyilkosok nem azok lennének akik, mivel annyira selejt a banda, hogy már nevetni sincs kedve az embernek, felesleges autózúzás volt az egész. Egyébként volt három poén amin felnevettem, de nagyjából ennyi.

Vélemény: Egy amerikai tucatfilmről beszélünk, ami tucatfilm jellegéből kiindulva vontatott és kiszámítható. Ezen kívül unalmas, sablonos, és annyira felejthető, hogy már a cikk megírásához is össze kellett szedni magam, mivel a film nagy része már kiment a fejemből. A rengeteg negatív vonástól eltekintve egyszer megnézhető a film, de ajánlanám helyette inkább a Párterápiát vagy a Kéjjel-nappalt.

Képi világ: 5/10
Történet: 2/10
Hanghatás 6/10
Színészek: 4/10

Kategórián belül: 4/10

Összesen: 21/50