
| Brothers filmkritika |
|
|
|
| 2010. december 03. péntek, 20:47 |
|
Első gondolatként az merült fel bennem, hogy egy óriási koppintáshoz van szerencsénk. Egész pontosan arról lenne szó, hogy a Pearl Harbor féle második világháborús sztorit láthatjuk, a Közel-keleti helyzetre kivetítve. Ezen belül a drámai részt, illetve a szerelmi szálat értem. A film aztán egy komoly fordulatot vesz és teljesen más dimenzióban találjuk magunkat, ami következtében maradandó élménnyé avanzsálódik ez az egyszerűnek és felejthetőnek tűnő kő-kemény dráma.
Történet: Adott egy testvérpár, a család büszkesége, illetve a család fekete báránya. Sam sikeres karriert fut be katonaként, Tommy viszont bűnözésre adja a fejét, illetve börtönbe is kerül. Sam gépét lelövik Afganisztánban, így a családfő szerepét, akarva akaratlanul, Tommy veszi át. A probléma csak akkor üti fel a fejét, mikor kiderül, a család kedvence túlélte a zuhanást, fogságba került, ahonnan sikerült kimenekíteni. A visszatérés ára nagyon borsos, így a család jövője csak a szereteten és az összetartáson múlik, ami egy mindennapos jelenség lehet, elsősorban azon veteránok számára, akiknek megszűnt az élet, mint értelem, és az őrület az, ami átveszi a hatalmat. Szereplők és rendezés: Jim Sheridan elsősorban drámai hangvételű életrajzi művekben mutatta meg, hogy milyen zseniális érzéke van az emberek legbelsőbb érzelmeinek kezelésére, valamint a könnyek kicsalásához. Ez a film is tekinthető életrajzinak, olyan módon megvalósítva, hogy a lelkileg károsodott katonákat egy, ugyanazon személynek tekintjük, tehát átvitt értelemben, ez sem tér el eddigi munkáitól. Jake Gyllenhaal (Perzsia hercege – Az idő homokja) és Tobey Maguire (Pókember trilógia) zseniálisan nyilvánulnak meg a vásznon, ha másért nem is, miattuk érdemes megnézni a filmet. Természetesen Natalie Portman is hozza a kötelezőt, de elsősorban a testvéri szál a mérvadó. A jó és a rossz viszonyulása egymáshoz, mely párosul a legerősebb testvéri szeretettel, kiegészülve egy csodálatos feleséggel, és az ideális családmodellel. Ezen összetevők megfelelő vegyítése, a csavar kellő időben történő beiktatása a színészi játék minőségével kiegészülve egy elgondolkodtató drámához vezet.
Vélemény: A Deja vu érzés miatt kezdetben nem fogott meg a film, aztán a történet kibontakozásával egyre inkább magával ragadott a kicsit döcögősre sikeredett végkifejlet. Visszagondolva nehéz volt szavakba önteni a gondolataimat, mert tipikusan egy olyan film, ami megosztja a véleményemet, pozitív és negatív irányban egyaránt. A történet lopott, a háborús filmek piaca ebben a témában számomra telített valamint a sablonos és túl-Amerikai jelző is alkalmazható rá. Szemben ezzel egy gyári munkás rendező, aki a minőségre törekszik, valamint egy remek színész-gárda, méltán kiérdemelt múlttal. Javaslom inkább a remake elődjét megnézni, majd ha kíváncsiak vagyunk az iparosított verzióra, akkor bártan neki eshetünk ezen verziónak is.
|