FSMH.HU

Csillagpor:

A Gyűrűk Ura után rengeteg fantasy készült, némelyik rosszabb, másik jobb eredménnyel. Lássuk a Csillagport, mely számomra a GYU után a legjobb fantasy (a Harry Potter mellett):

A történet (Neil Gaiman azonos című regénye alapján):

A történet egy Fal nevű helyen kezdődik. Fal arról híres, hogy egy kőfal veszi körbe a várost, aminek a feladata, hogy elválassza az angliai falucskát a mágikus Viharfoktól.

     Az ifjú Dunstan Thorn egyik éjjel – kijátszva a Fal Őrét – átszökik Viharfokra, ahol alkalmi kapcsolatba bonyolódik egy, magát királylánynak nevező nővel. Miután visszatér Falba, igyekszik minél előbb elfelejteni a kalandot, azonban kilenc hónappal később váratlan ajándékot kap: Tristan babát.

Ezután ugrunk tizennyolc évet, a hajdani csecsemő felnőtt, és minden igyekezetével azon van, hogy meghódítsa szíve hölgyét, Victoriát, aki azonban nem igazán kedveli a fiút, legalábbis nem érez semmit iránta.

     Végül Tristánnak sikerül elédesgetnie Victoriát egy pezsgőre, ám hódító törekvései kudarcba fulladnak, mi több, megtudja, hogy Humphrey, megkérte a lány kezét.

     Eközben Viharfok királya halálos ágyán fekszik, és – mivel még négy fia életben van – új módon választ királyt: a nyakában lógó rubint megbabonázza, ami önálló életre kelve kirepül az ablakon, és csak repül, repül… Az idős uralkodó meghagyja, aki megtalálja a nyakéket, az lesz Viharfok új királya.

     A rubin eközben hatalmas robbanás kíséretében lever egy csillagot az égről, ami zuhanni kezd a föld felé.

     A boszorkány, Lamia, és nővérei izgatottan nézik a csillagot, tudván: egy csillag szíve örök életet ad.

     A Földön közben Tristan és Victoria az égi tüneményt figyelik, és Victoria megígéri a szerelmes fiúnak: ha a születésnapjáig (azaz egy héten belül) elhozza neki a csillagot, hozzámegy feleségül.

     Tristan az anyjától örökölt gyertyával jut át Viharfokra, és rögtön megleli a csillagot, aki nem más, mint a szép Yvaine. Ketten indulnak hát útnak, vissza Falba, közben viszont a gonosz erők is mozgolódni kezdenek: a bűbájjal megfiatalított Lamia Yvaine, a két életben maradt herceg pedig a rubin után indul.

     A fiatalok innentől kezdve képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keverednek, és Tristan számára világossá válik: neki kell megvédenie Yvaine-t.

      Eközben pedig csillag és csillagász egyre közelebb kerülnek egymáshoz…

Könyv és Film:

Mivel nem olvastam az eredetit, épp ezért csak kevés különbséget tudok felsorolni:

–         a könyvben Tristannak Tristran a neve (bár meg kell hagyni, nekem a filmbéli neve jobban bejön)

–         Tristrannak van mostohája és testvére is

–         Yvaine nem csípi Tristrant, és nem a szerelem miatt ragyog, hanem szimplán azért, mert csillag

–         Lamia nem hal meg

–         Tristran és Yvaine nem uralkodnak örökké, gyerekük sem lesz, és Yvaine nem megy vissza a csillagok közé, hanem örökké uralkodik magányosan

De most a filmről van szó.

Főbb szereplők életútja, jelleme:

Tristan: a főhős.

A történet elején még eléggé bénácska és szerencsétlen, nem igazán tud mit kezdeni Victoriával, annyit tud, hogy szereti, de hódítási törekvései rendre kudarcba fulladnak. Nem egyszer nevetségessé teszi magát a lány előtt, és kirí, hogy Humphrey százszor méltóbb Victoriához, mint ő.

     A kapcsolata eleinte Yvaine-nel sem sima, sőt, sok-sok konfliktus adódik köztük. Kezdetnek Tristan szabályosan a fogságába veti a csillagot, mikor az kijelenti, hogy esze ágában sincs átmenni Falba. Mikor Yvaine elszökik, kétségbeesetten ered a nyomába, bár ekkor még önös szándékok vezérlik. Miután viszont Lamia megtámadja Yvaine-t, aztán mindketten kalózok fogságába esnek, már nem azért próbálja védeni a csillagot, mert az szülinapi ajándék, hanem mert esendő, védtelen lény.

     Tristan a kalózoknál töltött idő alatt döbben rá, hogy talán már nem akarja elengedni Yvaine-t, és ez nyilvánvalóvá válik, mikor egy zűrös utazás után egymáséi lesznek. Másnap Tristan visszamegy Victoriához, (elvisz neki egy darabkát a csillagból), de már csak megvetést érez a lány iránt. A csillagport látva rémülten rohan vissza Viharfokra, ahol addigra már végzetes dolgok történtek.

     Az elrabolt Yvaine nyomába ered, szövetkezik az egyik herceggel, akivel azonban nehéz párbajba keveredik. Legyőzi őt, majd a nála sokkal erősebb boszorkányra támad, egyetlen céllal: megmenteni Yvaine-t.

     A fináléban megleli a rubint, és fény derül nemesi származására: az édesanyja Una, a történet elején szereplő, haldokló király egyetlen lánya, és így Tristan lesz az uralkodó. Elveszi Yvaine-t, és örökké élnek – mert meg nem halhatnak.

Yvaine: a csillag.

Lehullását a király rubinjának köszönheti. Kezdetben arrogáns, gúnyolódó és ki nem állhatja Tristant. Elszökése után egy fogadóba veti a sors, ahol az ármányos Lamia kezei közé kerül. Megbízik a – magát fogadósnénak kiadó – boszorkányban, miután azonban a boszi meg akarja ölni, Tristanra bízza magát.

     A kalózoknál eltöltött idő alatt ráeszmél, hogy szerelmes Tristanba, hamarosan pedig le is fekszik vele. Ébredése után azonban nem találja ott a fiút, a fogadós zagyva szövegéből pedig azt veszi ki, hogy Tristan még mindig Victoriát szereti, így bánatában felkészül, hogy átadja önmagát Victoriának. Ő nem tudja, de az emberi világba nem mehet át, különben kővé válik; az utolsó pillanatban menti meg Una, a rabszolganő.

     Lamia azonban rajtuk üt, és elrabolja mindettejüket.

     Yvaine megtörten várja a halált, viszont Tristan visszatér érte, és megmenti őt. Lamia csapdájából aztán ő, Yvaine szabadítja ki kettejüket: ragyogásával elpusztítja a boszorkát. Mikor Tristan rákérdez, miért nem tette ezt előbb, csak annyit mond, hogy összetört szívvel nem ragyog a csillag.

     Ezután feleségül megy Tristanhoz, és mindketten boldogan élnek, örökké.

Lamia: a boszorkány.

Egyetlen célja, hogy megszerezze Yvaine-t, elnyerve így az örök életet. A cél érdekében a gyilkolástól sem riad vissza (meg akarta mérgezni Primus herceget a fogadóban). A nővérei halálát sem sajnálja, bár kezdetben úgy tesz. A végén aztán kiderül, hogy örül, amiért Mumus és Lidérc meghaltak, mert így egyedül az övé lesz Yvaine halhatatlansága.

Septimus: a hetedik fivér.

Nagyravágyó, becsvágyó a hatalom érdekében megöli fivéreit, kivéve bátyját, akivel Lamia végez. Egy ideig csak a rubinkövet keresi, miután azonban tudomást szerez Yvaine-ről, új célt tűz ki maga elé: megöli a csillagot, így király lehet mindörökké. Ez aztán rögeszméjévé válik, és Yvaine megtalálására fordítja minden idejét, a rubin már afféle mellékes aprósággá válik számára.

A film végén szövetkezik Tristannal, ám hamarosan csúf véget ér, majd fivéreivel együtt eltűnik.

Shakespeare kapitány: a levegőben közlekedő kalózhajó kapitánya.

Szörnyű híre van egész Viharfokon, mindenki szadista, kegyetlen férfinek tartja őt. Hamarosan azonban kiderül, hogy a zord külső meleg (szó szerint) belsőt takar. Szárnyai alá veszi Tristant és Yvaine-t, segít nekik menekülni. Bár hamar rájön, hogy Yvaine csillag, nem érdekli, sőt figyelmezteti a lányt, hogy vigyázzon, mert elárulják az érzései (láthatóan egyre fényesebben ragyog). Sok mindent tanít utasainak, hasznos tanácsokkal látja el őket.

     Becsületén csorba esik, mikor Septimus herceg ráront, és erőszakkal próbálja kiszedni belőle, hol van Yvaine. Ő hősiesen ellenáll, mindaddig, míg legénysége a segítségére nem siet. Ekkor azonban már mindenki tudja, hogy a kapitány – ahogy az egyik tiszt fogalmaz – „egy kicsit langyi”, és szégyelli ezt. Pártfogoltjainak koronázási ceremóniáján aztán, már felvállalva önmagát félreérthetetlen jelzéseket küld Humphreynak.

Una: királylány.

Ő Viharfok királyának egyetlen, réges-rég elrabolt lánya, aki világra hozza Tristant. Lázadozik az őt fogságban tartó boszorkány ellen, de nem tud semmit tenni, végül sikerül megszabadulnia, hogy aztán egy újabb boszi, ezúttal Lamia fogságába essen.

Végül megmenekül, találkozik fiával, sőt, Dunstannel is, és együtt élnek, míg meg nem halnak.

Victoria: Tristan szerelme.

Végig csak játszik Tristannal, elutasítja, majd kineveti, megszégyeníti, kihasználja. Becsvágyó. Mikor azonban Tristan, megkomolyodva visszatér a csillagporral, szándékai nyíltan kiderülnek: neki nem kell a csillag, csak Tristan (naná, mert a srác mérföldekkel normálisabban néz ki, komolyabb, határozottabb). Ekkor azonban már hiába epekedik, mert Tristan rá sem akar nézni.

Ez egy mese, és mint olyan, bővelkedik mesés elemekben:

–         Tristan a mindig szerencsétlen fiú világgá megy, sok kalandba keveredik

–         legkisebb örökösként végül ő lesz a király

–         három boszorkány, melyek csúfak, gonoszak, hatalomra vágynak

–         a legifjabb boszi indul a csillag nyomára

–         hatalomért versengő hercegek, melyek nem kapják meg azt

–         elrabolt királylány

–         boldog befejezés: boldogan éltek, bár meg nem hallhattak soha

Vélemény: Kicsit olyan Gyűrűk Urás, bár itt nincsenek orkok, sem más képzeletbeli lények. A GYU-tól messze van, viszont a vele körülbelül egyidőben bemutatott fantasyk közül kiemelkedik. Varázslatos, gyönyörű, kalandos, én egyetlen percig sem unatkoztam, két órára elvonultam a világból, és átléptem a képzelet, a mágia földjére.

Ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a meséket, kalandokat, és mágiát. Ha lehetne pontozni 10/10.