FSMH.HU

Mindig ad egy megfogalmazhatatlan pluszt az a tény, hogy egy alacsony költségvetésű film is tud olyan minőséget és sikert garantálni, ami után a néző csak kapkodja a fejét. Így történt ez ezen estben is, ráadásul az Oscár díj lehetősége is felmerült, mint elismerés, de azt egy szintén színvonalas darab, A bombák földjén (szintén kis költségvetésű) zsebelhette be. A siker ilyen szempontból koronázatlan, de lelkesedésünk töretlen és csak részben leírható. Mindez elég volt ahhoz, hogy a bevételek egy része befektetésre kerüljön, így 2012-ben jöhet a folytatás, talán az előzmények témáját boncolgatva.

Történet: Nem egy hétköznapi, idegenek (itt)létét vizsgáló, unalmasan ismételt visszatérő történet az alap. A sztori már a kezdést tekintve is meglepően más, hiszen a megszokottól eltérően nem egy fejlett országot vagy várost özönlenek el a földön-kívüliek, hanem egy fejlődő területet, Dél-Afrikát. A látogatók ideiglenes menekült táborokban találnak otthonra (pontosabban találnak helyet nekik az emberek), melyekre a legmegfelelőbb jelző talán a szemétdomb. A helyzet kezd elmérgesedni, a betelepülők elégedetlenek, az emberek szintén, több szempontból kilátástalan a jövő, háború fenyegeti a feleket. Valaki viszont a határvonalon mozog, két tűz közé kerül. Kérdéses hogy ki áll a sötét és ki a jó oldalon, főleg akkor, ha egyik napról a másikra az általunk negatív oldanak hitt világ lesz az életünk. Érdekes eszmefuttatás ez az emberiség és a földön-kívüliek összeférhetetlenségét tekintve.

Szereplők és rendezés: Kalaposok figyelem! Mindenki megemelhetné a fejfedőjét, először is Peter Jackson előtt, amiért pénz és időt áldozott Neill Blomkampra, majd előtte is, hogy tudott élni az istenadta tehetségével és a lehetőséggel, ami nem adatik meg mindenkinek. Igaz, kezdetben a Halo című filmet bízta rá a mester, ami nem alakult túl jól, így a tehetségét bizonyító kisfilmjét bővíthette egész estés mozivá az ifjú titán. A sikerhez kellett persze a szereplőgárda is, amely ismét meglepetéseket tartogat, főleg az ismeretlenség és az előzetes elismerések hiánya miatt. Itt van például Sharlto Copley (A Szupercsapat), aki semmilyen filmes múlttal nem rendelkezett azelőtt, aztán nevetve eladja a közönségnek a film minden percét (természetesen a többi szereplő magas színvonalon asszisztál). A cgi részről nem is beszélnék részletesebben, mert a minőséget tekintve megszégyenítik bármelyik dollármilliós produkció bármelyik nagyszabású jelenetét. Kivételes eset az, hogy egy névtelen rendező, és egy semmitmondó gárda, ilyen nagyságrendű sikert ér el, egy mindenki szemében tiszteletet érdemlő produkcióban.

Vélemény: Roppant nehéz 30 millió dollárból, egy ennyire felejthetetlen, számtalan gondolatot és kérdést felvető filmet összerakni. Sokszor 300 millióból sem szokott összejönni, azonban itt a bizonyíték, hogy közel sem elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen. Ezen esetekben gondolkodik el a szakma és a néző egyaránt, hogy biztos a túlértékelt színészeket és a pénzéhes stúdiókat illik csukott szemmel követni és majmolni? Mindenki döntse el, hogy miként fogalmazná meg a választ, de előtte nézze meg ezt, ha nem is korszakalkotó, de kötelezőnek tekintendő remekművet. Nem ígérem, hogy mindenkinek tetszeni fog, de az ínyencek semmilyen tekintetben nem fognak csalódni.

Képi világ: 10/10
Történet: 9/10
Hanghatás 8/10
Színészek: 8/10

Kategórián belül: 8/10

Összesen: 43/50