FSMH.HU

Szellemes film – szó szerint:

Történet: Az EVP egy olyan hangjelenség, ami révén a halottak képesek kommunikálni az élőkkel, kép, vagy hang formájában.

John Rivers építészmérnököt nem sokkal felesége halála után egy férfi keresi fel, hogy hallotta a nő hangját. Az eleinte szkeptikus John lassan megszállottjává válik, hogy EVP-n keresztül elérje a feleségét.

Akik nélkül nem jöhetett volna létre:

A forgatókönyvírást Niall Johnson (A Greville Lodge-i kísértet, Az eltakarítónő), a rendezést pedig Goffrey Sax (Özvegyek akcióban, Az első bevetés, Csapdában) vette kezébe.

A főszereplőt Michael Keaton alakítja (Közös többszörös, Sok hűhó semmiért, Éjszakai műszak, Batman,…). Személy szerint nem a kedvencem, de attól kiváló színész.

Sarah Tate karakterét a számomra teljesen ismeretlen színésznő, Deborah Kara Unger játssza (Hegylakó 3, Játsz/ma, Tizenhárom, Silent Hill, 88 perc,…).

Ian McNice-ot, Raymond megformálóját már inkább ismerem, főleg az Ace Ventura 2-ből, valamint a 80 nap alatt a Föld körül-ből. Ezen kívül láthattuk például a Bridget Jones 2-ben, A Dűne gyermekeiben, a Spartacusban, a Doc Martinban, vagy a klasszikus mese,a Karácsonyi ének egyik feldolgozásában.

Rajtuk kívül főbb szerepekben: Sarah Strange, Nicholas Elia, Mike Dopud, és Chandra West (as Anna Rivers).

Vélemény:

Eléggé érdekes film, a szokásos klisével, a túlvilággal foglalkozik, kissé elvontabb módon, mint azt megszokhattuk.

Az eddigi filmekben a szellemek általában direkten jelentek meg, itt csak a lenyomatuk, hangok, képek formájában.

Nem tudom, a szellemek hangját várni, és hallgatni, elhunyt szeretteinkkel kapcsolatot teremteni ily módon… nekem elég bizarr, és rémisztő. Én átéltem hasonlót, mint John, tudom, milyen érzés elveszteni valakit, akit szeretsz… Ennek ellenére eszem ágában sem volt várni őt, kapcsolatba lépni vele, megidézni, mert lezártam. Muszáj túllépni a fájdalmon, a veszteségen, különben megőrülünk. El kell fogadnunk, hogy soha nem halljuk már a hangját, nem látjuk őt, mindössze képeken, és magunkban őrizzük emlékét. Neki sem jó, ha bolygatják, hadd pihenjen nyugodtan. Mi pedig beleőrülünk, ha mindenáron vissza akarjuk hozni.

Pont, mint John: az elején megszállottan várta-kereste a feleségét, az üzenetet, a képet, hangot, bármit, aztán maga vette át Raymond szerepét. Megszállottá vált…

A médium viszont jól mondja: veszélyes, mert odaát nem csak jók vannak, számtalan ártó lelket is meghívhatunk ezzel a játékkal (mint Raymond, túl sokat foglalkozott a másik világgal, és lám, maga is oda került).

Nem rossz film, ijesztgetős, viszont nem tetszik a gyász tálalása, nem hihető. Ezzel nem azt mondom, hogy két csomag zsepit használjunk el az eleje alatt, de én pont olyan vagyok, aki bármin képes meghatódni, de itt semmi. Túl gyorsak a váltások, az eleje rém kidolgozatlan, hopp, húsz perc alatt lezavarnak fél évet??? Na, ne! Nem mutatják, John hogy dolgozza fel a gyászt… bár nem képes rá, különben nem várná Anna hívását. A kisfiú alig kap szerepet, ráadásul Annát sem tudom sajnálni, hogy jaj, meghalt, mert nem hozták közelebb hozzám. Az eleje – a történet legfontosabb része – silány, érzelmileg nulla.

Na, a közepétől egyfajta nyomozás-félévé alakul át, John célja megmenteni a szalagon lévő nőket. Jó lenne ez a vonal, de totál agyoncsapja a kissé misztikus kezdést, az eddigi borzongatóan titokzatos hangulatot. Hipp-hopp, már nem a feleség lesz az első, hanem minden más, egy csomó idegen (a végén még egy gyilkos is be fog jönni a képbe – természetesen élő formában, és hétköznapivá teszi a viszonylag jól induló filmet).

B@ssz, én csak vicceltem, erre tényleg itt a pasas, aki élő, és öl! Na, jó, ez már vicc!

Na, amikor megjelenik a három szellempofa megint jó misztikus-kalandos!

Úristen, a végére minden-minden összeállt. Aki elmegy Raymondhoz, meghal… de a nő nem halt meg, miért? Amúgy amondó vagyok, Raymond és John is megérdemli a sorsát! A túlvilágot nem szabad bolygatni, aki pedig megteszi… így járt, kellett neki játszani!

Összességében nem nagy szám film, sajnos nem marad meg egyetlen műfajnál, ebbe, abba is belekap, amivel tönkrevágja, hiteltelenné teszi az egészet. Talán jó lett volna előre tisztázni, mit is akarnak készíteni, mert ez így egy katyvasz. A szereplők fényévnyi távolságban maradtak, nem tudtam azonosulni egyikőjükkel sem. Egyedül az ijesztgetés jött be néha, mert amúgy végig azt vártam, mikor lesz már vége. Csak Michael Keaton miatt adok rá négy pontot.