FSMH.HU

Harry Potter és a Félvér Herceg:

Tegnap volt alkalmam megnézni a Harry Potter hatodik részét (spoilert tartalmazhat!)

Sokaktól hallottam, sok helyen olvastam, miszerint csalódás az új film.

Én egyáltalán nem találtam annak.

A könyv szerintem (ellentétben az öttel) nagyon jól meg lett csinálva, nem igazán maradt üres terület.

Az alaphangulat bús, borongós, ezt érzékeli a sötét színvilág. Rengeteg jelenetben a szürkés- zöldes, feketés színek dominálnak. A háttérben végig ott lebegett fenyegetettség a kinti világtól, az állandó veszély – ami ebben az esetben a Roxfort falain belülről támadt.

Ezt üdítően oldották a szerelmi jelenetek. A főhősök, bohókásan, ügyetlenkedve próbáltak eligazodni a szerelem rögös útjain, ami – legyenek bár varázslók és boszorkányok – nekik sem megy simán. Ezek a jelentek voltak azok is, ahol a sötétség, homály feloszlott, mert a szerelmes részek mind fényben, mi több, sok aranyos, aranybarnás fényben játszódott (Vegyük csak Hermione és Harry beszélgetését az aranybarnás folyosón, vagy Ron és Lavender csókját, mind a fényárban úszó klubhelyiségben, mind pedig a kivilágított ablaknál).

A rendező néhol átköltötte a filmet, kivett, beletett. Lássuk:

A kezdés lenyűgöző volt, félelmetes, nyugtalanító.

Dursley-ék sajnos nem kerültek be, egyetlen apró jelenet erejéig sem, őszintén szólva nem hiányoztak, de akkor kezdhették volna máshogy is. Harry egy varázsló újságot olvas egy mugli gyorsbüfében. Ez még nem lenne akkora gond, viszont, mikor Dumbledore megjelenik, és elmegy vele, az asztalon hagyja az újságot. Ennyit erről, hogy védjük a varázsvilágot.

Az Odú-beli csatajelenet teljesen felesleges volt, bár nem tett rosszat a filmnek, hogy beletették. Izgalmas jelenetsort láthattunk, de azt nem hiszem, hogy két gyerek ellen tudna állni Bella és halálfaló társai rohamának – Harry és Ginny ugyanis egy kis ideig egyedül védték magukat –, pláne, hogy Bellatrix nem egy habozós, könyörületes típus, Fenrirről nem is beszélve. Viszont itt merül fel a kérdés: okés, hogy lerombolták az Odút, de Billék esküvőjét, mégis hol szándékoznak megtartani?

A kviddiccsel sem volt gond, legalább Ront láthattuk védeni, amellett további fontossága is volt a résznek: a győzelem után csókolja meg Lavender először Ront, és rohan el sírva Hermione bevallva ezzel érzéseit.

Dumbledore temetését rettentően hiányoltam, viszont félő, hogy egy nyálas giccsbe fulladt volna az egész, szal lehet, nem is baj, hogy kihagyták (a pálcaemelés teljességgel megindító volt), viszont a roxforti csatáért nagy kár – lehet, a hetedikre tervezik a nagy durranást, de akkor is.

Harry rendben megtudja, mi a feladata, a Voldemortos visszaemlékezések tetszettek, bár csak a lényeg lényegét hagyták meg.

A barlangos jelenet mondható a fim legmonumentálisabb jelenetének, nagyon ott van, mind zeneileg, mind pedig képileg, bár kissé másképp képzeltem el a kőtál-serleg dolgot. :D

Azonban van pár olyan újítás, ami nem lett jó, mondhatnám marhaság volt.

A legfőbb, hogy Dumbledore szemüvegét úgy kihagyták, ahogy az annak a rendje – vagy épp rendetlensége. Dumbledore szemüveg nélkül olyan, mint Harry sebhely nélkül (sajnos utóbbira is volt példa).

A másik pedig, hogy alapszabály: a Roxfort területén NEM LEHET HOPPANÁLNI! Erre Dumbledore mit mond? „Van itt egy ember, aki képes rá”. Na, ja, ezzel csak a Roxfort alapszabályát vágták haza, semmi mást. Ügyesek.

Szereplőkről – színészekről pár mondat:

Úgy gondolom, hogy Lavender kissé túljátszotta magát. Persze, egy rajongő (szinte már megszállott) szerelmes, de ez már sok volt, a végére szabályos hányingerem volt a csajtól. Jobb is, hogy Ron dobta – már ha szabályos szakításnak lehet nevezni, amikor ájultan ismételget egy lánynevet az ember.

Ron megint nagyon jól játszott, hitelesen alakította a megszállott szerelmest, az a bájvigyor… aranyos. Bár a Lumpslucknak sóhajtott „Szia, cica” nem biztos, hogy kellett volna, mindenesetre vicces volt.

Daniel ismét nem alakított nagyot, semmi arckifejezés, még egy félelmet sem igen tud eljátszani, viszont, amit Harryként művelt a Felix hatása alatt, az csúcs volt.

De a favorit jelenet az, mikor McLaggen lehányja Piton cipőjét. Pár pillanat dermedt csend, majd szakadás a röhögéstől.

Ezúttal egy új, sötét, bosszúszomjas Malfoyt ismerhettünk meg, azonban a kemény külső mögött ott az állandó félelem, a küldetés terhe, a magány… néha már komolyan sajnáltam a fiút. Az őt alakító Tom Felton helyből lejátszotta Danielt a vászonról, pedig negyedannyi szerepet (bár az a kicsit rendkívül fontos a végkifejletnél) sem kapott, mint Harry.

Luna (Evanna Lynch) pár perces jelenetei telitalálatok, az a csaj nagyon kész, különc, egy egyéniség. Imádom.

A kedvenc szereplő viszont még mindig Piton a maga keserű-savanyú ábrázatával.

A tájak és zenék – utóbbi Nicholas Hooper munkássága nyomán – gyönyörűek, illenek az egyes jelenetekhez.

Vélemény: Tetszett, volt benne pár idióta mondat, ennek ellenére lenyűgözött, elvarázsolt, megnevetetett, és kis híján megsiratott.