| Hét élet kritika by ekoz |
 |
 |
 |
| 2009. július 29. szerda, 15:12 |
Megrázó történet!
Basszus. Azt gondoltam, hogy ez egy jó film, na de, hogy ennyire letaglózzon arra nem számítottam. A heves szívverés megvolt a végén na meg a döbbenet is még akkor is ha a fordulat, nem olyan egetrengető talán, de iszonyú hatásos. Ben élete nem túl vidám. Nehéz sorsú embereken segít, mert vala miért úgy érzi ezt kell tennie. Ugyanis a film elején dialogusban mondja, hogy az ő élete 7 másodperc alatt dőlt romba. Nem tudjuk meg pontosan miért csak annyit, hogy volt egy felesége aki már nincs és egy baleset homályos körülményeit pár pillanatban láthatjuk. Emily is azok közé tartozik akinek Ben valamilyen úton segíteni szeretne. Emily szívbeteg ami egyre súlyosbodik. Ahogy megismerkednek egyre kedvesebbek lesznek egymásnak. Így Ben nem hazudhat már sokáig, hogy ő csak egy adóellenőr...
Nagyon érdekelt a film, ugyanis a Boldogság nyomában után tudtam, hogy Will rettentő átélősen és hitelesen játssza el ezeket a komolyabb és drámai szerepeket. Az a film nekem baromira tetszett, hiába na szívbemarkoló volt. Most sem csalódtam. Bár bevallom nekem az eleje egy idő után kissé unalmassá vált, de ez nem tartott soká ugyanis annyira rejtélyes és titokzatos az egész, hogy furdalt a kiváncsiság, hogy mi történt miért van ez már tényleg nagyon szeretném megtudni. Mert volt egyfajta sejtésem, de nem volt tiszta a kép pontosan azért, hogy még jobban érdekeljen és feszültté tegyék a hangulatot meg az érzéseket. Aztán egyre többet tudunk szépen lassan belemerülünk a szomorú ságba és az élet nem éppen not fair oldalába. Rosario Dawson ismét csak csodálatos volt, de persze kellett oda Will is. Amikor kettesben szövődik köztük valami az szinte a levegőben tapintható. Ahogyan ülnek a réten, a mozdulatok, egyszerűen nem is kell sok szónak elhangoznia csak egymás jelenléte kölcsönösen már elég ahhoz, hogy a két nehéz multú ember tökéletesen érezze magát és azt mondhassák, hogy "nagyon jól éreztem magam". Mert egyszerűen nem kell több ahhoz, hogy az ember boldog legyen csak ők ketten egymásnak. Nem kellenek betarthatatlan ígéretek vagy világmegváltó szavak.Aztán a testvérek és barátok a rövid visszaemlékezések egy-egy pillanatra az életből, a gyerekkorból. Nincs belőlük sok, de bőven elegek ahhoz, hogy a végén kiszáradt szájjal bámuld a betűket. A fényképezés és a képek valami gyönyörűek szintúgy a tengerpart, a mező a fák olyan szabad feelinget árasztanak magukból, hogy az ember a képkockákon keresztül szívja magába a friss levegőt. A mellékszereplők is remekelnek, kiemelném Woody Harrelsont aki előtt télleg le a kalappal ez nem igazán egy hozzá illő szerep, de hozza kétségtelenül jól. De igazából Will az aki "visz minket" magával a múltjába a jelenébe és a gondolataiba. A kapcsolatábrázolás nagyon tetszett végig, mert életszerű, valóságszagú az egész semmi erőltetettség nincs benne. Semmi kirívó csak maga az élet. Igazából a vége helyezi csúcsra a filmet, mert annyira meghökkentő és tiszta érzelmekkel telt, hogy az ember csak-csak a szívére teszi a kezét, mert akit szerintem ez kicsit sem hat meg annak nincs szive. De ahogy kiteljesül az egész. Nem is tudom már jobban leírni, mert az már spoiler lenne, meg kell nézni. A zene mindvégig nem ereszt el az áramlatból, nem tudsz szabadulni belőle.
Összegzés: Remek történet. Szívbemarkoló hatás, és annyira ragaszkodik a valósághoz nincsenek kiugró részek. Will Smith ismét olyat alakít, hogy az állam a földön. Rosario Dawson szintúgy és még "így" is elbűvölő ebben az állapotában. Szeretem. Gondolkodtam a 9 ponton, mert a vége valóban annyira hatásos, de aztán mégiscsak egy erős 8/10 mellett döntök. De hajszálnyira van a kilenctől. Érdemes megnézni. |
| Módosítás dátuma: 2009. július 29. szerda, 15:43 |
START!
Lájk! :)
Partnereink!
Designed by