FSMH.HU

Hetedik (Se7en)
1995

Seven deadly sins. Seven way to die!

Vajon David Fincher nevéről van még, akinek ne a Harcosok Klubja, esetleg a Benjamin Button jutna eszébe? Ha nincs, az sem nagy gond, mégis úgy gondolom, hogy a tökéletes mű 4 évvel megelőzte a Fight Club-ot; ez a Hetedik.
Alapvetően ellenérzéseim vannak, mikor egy stáblista tele van sztárszínészekkel, márpedig itt így van. Viszont ugorjunk vissza ’95-be: Brad Pitt kb. 5 éve kezdett filmekben szerepelni, az áttörést jelentő Interjú a vámpírral-on ugyan már túl van, de még messze nem az a minden lány álma szépfiú, aki később lett. Morgan Freeman már túl van két Oscar jelölésen, de még 10 év választja el attól, hogy meg is kapja. Kevin Spacey, akit ezen alakításáért (nem jogtalanul) a legjobb gonosz díjjal jutalmaz az MTV, sikeresebb filmjei szintén ez után jelennek meg. Gwyneth Paltrow is csak pár éve kapta első szerepeit, és 3 év választja el a Szerelmes Shakespeare-ért kapott Oscartól. Tehát a Hetedik megjelenésekor aligha számított sztárfelvonulásnak.

A történet egy nagyvárosban játszódik. Nincs megnevezve, ezért minden egyes amerikai metropolisz magára veheti a belőle áradó kritikát: az embertelenséget, arc nélküliséget, elidegenedettséget, amitől minden benne élő többé-kevésbé szenved. A nyomasztó légkört a látvány teremti meg: a szinte állandó sötétség, eső, művi fények.. nem véletlenül az egyik alapműve ez a neo noir irányzatnak. Köszönet érte Darius Khondji operatőrnek.
És ebben a világban van egy sorozatgyilkosunk, John Doe (Kevin Spacey), aki a bibliai hét halálos bűn (úgy mint: torkosság, mohóság, lustaság, bujaság, hiúság, irigység és harag) egy-egy megtestesítőjét gyilkolja meg az emberi brutalitás és kreativitás remek példáit szolgáltatva. Vagyis ez a célja, de a rendőrség próbálja megállítani.

Szinte klisésnek tűnik, hogy van két nyomozónk, Mills (Brad Pitt) és Somerset (Morgan Freeman), akik eleinte egyáltalán nem jönnek ki jól, de a közös munka csak összehozza őket a végére. A nyomozás lebilincselően izgalmas és gazdag fordulatokban, az elkövető szinte már istenként tűnik fel, aki ellen nem lehet mit tenni.

Annál váratlanabb fordulat, mikor úgy tűnik, műve befejezése előtt, az ötödik gyilkosság után feladja magát. A néző és a nyomozók is értetlenül állnak tette előtt, csapdát sejtve. Hogy végül mi történik, azt nem fogom elárulni, de a magyar plakáton lévő felirat igen találó: „hihetetlenül sokkoló tetőponttal”. Mikor először láttam, emlékszem, a vége után 10 percig? Negyed óráig? Vagy tovább? Csak ültem a sötétben, és próbáltam összeszedni magam.

Nem lehetetlen kitalálni, hogy mi lesz a vége, de biztos ismeritek az érzést, mikor egy film a tragikus végkifejlet felé halad, és az ember szinte könyörögve nézi, hogy történjen már valami, lépjen közbe valaki, ne következzen be az, amit a legkevésbé szeretnénk. Na ez az utolsó fordulat adja meg Fincher filmjének azt a bizonyos pluszt, hogy ne csak egy izgalmas thriller legyen a sok közül, hanem valami, amit soha többé nem tudunk elfelejteni. Egyébként a filmnek vannak alternatív befejezései is, de ami forgalomban van, az messze felülmúl minden más lehetséges változatot.

Van ennek a városkritikus témának a filmben két vizuális ellenpontja is: az egyik Mills feleségének, Tracynek (Gwyneth Paltrow) a jelenetei. Ő az, aki nem illik sehogy sem ebbe a környezetbe, olyan, mint egy virág, aki érzi, hogy el fog hervadni a rossz levegőn fény nélkül. Ő a fekete-fehér környezetben az egyedüli fehér, aki csak jó, ráadásul testében már fejlődik egy új, ártatlan élet; mindenki másban keveredik jó és rossz. Mills indulatos természete, Somerset felsejlő múltja az elhagyott családjáról megakadályozza, hogy ők csak jók legyenek, John Doe pedig, a rossz, meg tudja indokolni tettét – mi pedig valahol megértjük. Tracy az egyetlen, akit igazán sajnálunk, mert a virágok kilátásai egy nagyvárosban nagyon rosszak..
A másik, hogy a film utolsó jeleneteiben a nyomozók elhagyják a várost, és láss csodát, süt a nap – de ide is elér a város gonoszsága..

Tudnék még áradozni, de azt hiszem inkább nem teszem: nézzétek meg! Azt a két órát nem hiszem, hogy bárki sajnálni fogja, ha rászánja..