Filmkritika
Hírnök 2 – A vég kezdete (filmajánló) A magyar címadók mindíg képesek meglepőt alkotni. Hogy lett a fenti cím „Hírnökök 2 – A madárijesztő” eredetiből? Csak ők tudják. Az occsó DVD-k közt találtam erre a korongra, és nem azért vettem meg mert jó volt az eredeti (azt a mai napig nem ismerem), hanem mert az egyik szereplő a borítón kicsit hasonlított a Battlestar Galaktika egyik szereplőjére. Mindazonáltal meglepően jó fogás volt. A horrorműfaj ilyen klasszikus formái a ’80-as évekre voltak jellemzőek. No nem a mára a fűrész-szériává fejlődött gore-al tömött irányzatra gondolok, sokkal inkább a Kukorica Gyermekei szintű alkotásokra, amikben hulla éppen akadt, de az elhalálozásokból legtöbbször csak egy-egy művérfröccsöt láttunk a falon. Nem a halál módja volt elborzasztó, hanem a látszólagos indíték kiváltotta események drasztikus volta. Látszólagos, mondom, mert a végén persze mindíg kiderült, hogy a világ valami sátáni ivadéka öldökölt – de nem ez a lényeg. Ha valaki azt akarja mondani a Hírnök 2-re, hogy voltaképpen családi dráma – hát persze. Romero zombi-sorozata (bár abban szép számmal akad gore, azaz belezés ha le akarjuk fordítani) pedig társadalomkritika. A Ragyogás főszereplője pedig nem szellemek kísértette alak, hanem egyszerű alkoholista.

Azért persze fontos a szörny, és úgy általában a képi világ is. Ha azt nem hisszük el – ahogy egy okos ember írta egy helyen: nem az számít mi, a néző elhisszük-e a karaktereket rémisztgető szörnyet, hanem hogy a karakterek elhiszik-e -, akkor fuccs az egész filmnek. Ám a madárijesztő emlékezetes alak lesz, ha pár évtizeddel ezelőtt készül a film, akár még kultuszfigura is lehetett volna. Nem is beszélve a film zenéjéről, ami klasszikus, és jól megkomponált filmzene! Bízvást megérdemelne egy saját korongot az is. Végeredményben fogalmam sincs, mért lenne ez a film a „Vég kezdete”. Hírnök 3 nem hiszem hogy lesz, a horror pedig – mint ebből a filmből is látszik – örök.
|