FSMH.HU

Holdfölde meséje...

Történet:

A történet főhőse a tizenhárom éves Maria (Dakota Blue Richards), aki édesapja halála után nevelőnőjével, Miss Heliotrope-pal (Juliet Stevenson) él. A kishölgy kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. Az örökségül kapott ódon könyv nem mindennapi, hiszen egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban bele mélyed a történetbe úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van.

A Híd Terabithia földjére számomra hatalmas élmény volt, teljesen át tudtam lényegülni és a film magával tudott ragadni. Ez a történet sem egy utolsó, de úgy érzem gyengébben teljesített, mondhatni elődénél, pedig reménykedtem, hogy kellemes csalódás fog érni, de ez sajnos picit elmaradt. Ennek ellenére egy gyönyörű történetet kapunk, a jó a rossz ellentétéről és arról, hogy a jó mindig győz:).

Rendezés és szereplők:

Azt gondolom Csupo Gábor neve nem idegen senkinek, főleg nem azoknak, akik egy kicsit is figyelemmel követik, hogy magyar származású rendezők, milyen nemzetközi sikereket érnek el. Mikor megszületett a Híd Terabithia földjére, nálam teljesen elérte a célját a rendező és egy olyan mélységű darabot adott a jónépnek, hogy nehéz volt rosszat mondani a filmről. Ellenben ez a darab, amely ugyan egy csodás világba nyújt betekintést, de mégis elmarad az egybeolvadás, ezáltal külső szemlélőként tudtam csak átérezni a lényegét. A Híd Terabithia földjére a reális világban játszódott, mégis egy képzeletbeli világba repített el, ahol nem sok fantáziabeli lénnyel és környezettel találkozhattunk. A Holdhercegnő, habár reálisan indít, a film végére egy mesebeli világban találjuk magunkat, ami talán felborítja azon elvárásokat, amelyeket a Terabithia miatt állítottunk fel. Gábor következő filmje talán teljes egészében az elképzelt valóságban fog játszódni, ami tőle újdonságnak számítana, ezáltal többet tudna nyújtani, mint amit most sikerült.

Dakota Blue Richards leginkább Az arany iránytűből lehet ismerős, amely csodálatossága ellenére, hatalmas bukás volt a kasszáknál, ezért egyenlőre, legalábbis remélhetőleg egyenlőre szünetel a folytatás. Így nem lehet azt mondani, hogy új vizekre evezett a hölgyemény, viszont mindenképp egy kevesebb költségvetést felemésztő fantáziavilágban is megcsillogtathatta tehetségét. Ha odafigyel tehetséges színész lehet belőle. Ioan Gruffudd nevét említeném meg, aki a szuperhősök világából kicsit új környezetben is kipróbálta magát. Valami miatt nem tudom azt mondani, hogy zseniálisan játszott, sokkal inkább volt egy kiegyensúlyozott alakítás, mintsem tökéletes vagy felejthető..

Vélemény:

Mivel nem volt túl mély a film, így 6.5 lesz nálam, annak ellenére, hogy akármennyire is szerettem volna, nem tudta átlényegülni és a végletekig beleélni magam a filmben. Volt benne valami szépség, ami megmentette attól hogy egy átlagon aluli alkotásnak tituláljuk. Természetesen nem fogom minden évben újra nézni, és nem is fog a kedvenc filmjeim közé tartozni, de már csak a magyarsága miatt is kitüntetett figyelmet szenteltem, szentelek neki. Nem ajánlom annak, aki képtelen elszakadni a realításoktól és a fantáziája egyenlő a nullával. Ajánlom annak, aki alapvetően bele tudja magát élni különböző fantáziavilágokba, de nem feltétlenül a csillagos ötös látvány nyújt számára teljes körű kielégülést, illetve, aki az egyik legtehetségesebb magyar rendező minden művét szeretné látni.