FSMH.HU

 Az Ilyen az élet-et az atlantai Georgiéban forgatták, ahol a történet is játszódik. Fontos volt megtalálni a megfelelő környéket. És különösen azt a házat, ahol Holly, Messer és Sophie lakik.

A látványtervező, Maher Ahmad így emlékszik vissza: „A külső felvételekhez betelepültünk egy koloniális stílusú házba egy barátságos utcában, amely enyhén kanyarodott és enyhén emelkedett, s így jó szöget biztosított a ház fényképezéséhez. Ezután el kellett döntenünk, mire van szükségünk a házbelsőhöz, mert nem akartuk egyszerűen a valóságos ház belső részeit felhasználni.”

A látványtervező praktikus okokból megnövelte a házbelsőt, mégis valami olyasmit hozott létre, ami összhangban volt a ház külső képével. „Az volt a célom – meséli –, hogy Gregnek és az operatőrnek, Andrew Dunn-nak a lehető legváltozatosabb helyszínt szolgáltassam, ami végig ébren tartja az érdeklődést az építészeti látvány iránt. Hogy sok nyitott teret biztosítsak nekik, nagy üvegajtókat terveztem és egy nagy hátsó csarnokot, ami mindent összeköt. Így bármelyik tengelyen végigkocsizhattak a kamerával és beláthatták az egész nagy előcsarnokot.”

„A ház csodaszép – mondja Berlanti. – Mind úgy éreztük, hogy ott akarunk élni. Maher csodálatos munkát végzett, ami mindannyiunk igényeit kielégítette.”

Hogy a lehető legjobban alkalmazkodjunk a szereplők karakteréhez, minden konyhai berendezésnek működnie kellett – árulja el Ahmad –, különösen attól kezdve, hogy Holly beköltözik, mivel ő séf és látni fogjuk, ahogy főz. És a helyszínen két tűzhely működött, hogy érzékeltessük az évszakváltozást.”

„A film története nagyjából egy évet fog át minden ünnepi eseménnyel, születésnapok, Hálaadás, és így tovább.

A gyerekes családokban a leginkább szívmelengető helyiség a gyerekszoba, és Sophie szobája különleges kellett, hogy legyen. Ehhez Ahmad egy váratlan forrásból is merített információt: Barry Josephsontól, a producertől, akik első babájukat várták. Barry éppen a gyerekszobájukat rendezte be, így volt néhány javaslata, például hogy építsen egy tetőablakot a szobába, mert így egyszerre lesz világos és meghitt. „Ettől nagyon előnyösen változott meg a szoba összképe” – emlékszik vissza Ahmad.

Josephson szerint a látvány csoportnak maradéktalanul sikerült megteremteniük a megfelelő atmoszférát a történet elmeséléséhez. „Azok után, amin ők ketten végig mentek, nem költöztethettük őket egy mogorva házba – mondja. – Olyannak kellett lennie, mint ha csak új életet akartak volna kezdeni. Maher igazán természetes családi hangulatot teremtett.”

Bár a ház volt a központi helyszín a filmben, volt még több is, és ezek nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megértsük Holly és Messer személyiségét. Holly falatozója, a Fraiche, és az Atlanta Hawks kosárlabda csapat stúdiója, ahol Messer dolgozik mint technikus.

„Nagyon fontos volt, hogy az igazi Fraiche-t megtaláljuk. Végignéztünk egy csomó helyet – én személyesen vagy negyvenet –, mire megtaláltuk a Belly General Store-t. Bár szinte tökéletes volt, egy kicsit azért dolgozni kellett rajta. „A tulajdonos kegyesen beleegyezett minden szükséges változtatásba” – mondja Ahmad. Az NBA szintén nagyon sokat segített. „Nélkülük nem tudtuk volna megcsinálni, amit kellett– árulja el Josephson. – Megengedték, hogy eredeti felvételeket használjunk, sőt elvittek minket a Phillips Sportcsarnokba és bemutattak az Atlanta Hawksnak.” A filmesek forgathattak egy meccsen, és az üres stadionban is felvehettek egy jelenetet, ami döntő volt Messer szempontjából.

A színészek és a stáb számára az élet és a történet egyaránt az összetartozás érzéséről szólt.

„Mind átmentünk egy csomó dolgon életünkben – hol derűs, hol tragikus, hol gyönyörű dolgokon” – mondja Katherine Heigl. – Őszintén kell elmesélni a történetet, hogy azok, akik a moziban ülnek, beleéljék magukat a szereplők helyzetébe. Szerintem ez a lényege annak, amit csinálunk, és remélem, ezt sikerült is elérnünk.”

Josh Duhamel hozzáteszi: „Úgy érzem, erre a filmre mindenki rezonálni fog, aki már megtapasztalta az átmenetet az agglegényéletből az apaságba.”

A rendező, Greg Berlanti így emlékszik vissza: „Rendezés közben valahogy úgy éreztem, mintha magam is kezdő szülő lennék. Hónapokon át minden tőled telhetőt megteszel, hogy felkészülj rá, de amikor egyszer bekövetkezik, attól kezdve egyszerűen úsznod kel az árral. Hollynak és Messernek ezt kellett megtanulnia. Szerintem ettől szól ez a történet mindenkihez, és remélem, a közönség élvezni fogja.”