FSMH.HU

FORGATÁS HAWAIION

(A FILM FACEBOOK OLDALA!)

A film rendezője Dennis Dugan, akinek filmjei több milliárd dollárt hoztak világszerte. Ez a hatodik közös munkája Sandlerrel. Nagyon élvezi az immár 15 éves munkakapcsolatot. „Nagyszerűen tudunk együtt dolgozni – mondja. – Én megpróbálom kitalálni, mit akar látni, csinálni, milyen képek dolgoznak az agyában, aztán lefordítom ezeket a saját nyelvemre és ez láthatóan csodálatosan működik kettőnk közt.”

Dugan szerint az ő dolga, hogy összetartsa a gárdát, biztosítsa, hogy minden megfelelően menjen, s mindezt úgy, hogy közben ne húzza szorosra a gyeplőt. „Ha okos vagy, nem fogod nagyon szorosan őket, hanem szabad teret engedsz nekik. A filmkészítés egyik trükkje az, hogy a színészek otthonosan és szabadon érezzék magukat – bolondozhassanak, lehessenek rosszak is, nyugodtan hibázhassanak. És soha nem szabad megítélni őket vagy megsérteni az egójukat. Ahhoz, hogy mindent kihozhassunk belőlük, hagyni kell nyugodtan dolgozni őket, hogy bátran kibontakozhassanak.”

Dugan mesterségbeli trükkjeinek egyike – amit a digitális kamera tesz lehetővé –, hogy 45 perces felvételeket, ahogy ő nevezi, jam sessionokat készít. „Mindent megtettünk annak érdekében, hogy vicces legyen a film” – mondja, mellékesen megjegyezve, hogy azért ezek a jam sessionok nagy kihívást jelentettek technikailag, mert sokszor, pont akkor nincs a kamera egy színészen, amikor a legjobb formáját hozza. Hogy mindezt kiküszöbölje, megfordította a beállításokat és újra vette a jeleneteket. Nehéz egy filmet ilyen részletekből összerakni, de ez is a munka része. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, újra és újra veszünk mindent, amíg csak ideális nem lesz.”

„Ahogy mi dolgozunk, az elég speciális – jegyzi meg Dugan. – Adam és én hasonlóan vélekedünk a komédiáról. Az őrültségeket megpróbáljuk a valóságra alapozni. A színészeinknek azt mondjuk, hogy engedjék szabadjára magukat, bolondozzanak csak, ahogy akarnak, de mindeközben törekszünk arra is, hogy valamiféle egységes stílust képviseljenek a viccek, poénok, bolondozások.”

   A forgatás Los Angelesben kezdődött, utána repültek át Mauira és Kauaira. „Maui a nyaralás helyszíne – magyarázza a látványtervező. – Körülbelül három hónappal azelőtt, hogy a forgatást megkezdtük, Dennis Dugannal bejártam a szigeteket. Oahun kezdtük, megnéztünk pár szállodát – mi egy irtó hatalmas és szép üdülőhelyre gondoltunk, de az ottaniak nem olyanok voltak. Utána Konara mentünk – itt volt néhány majdnem megfelelő szálloda, és volt egy nagyon cool is, de aztán elnéztünk Mauira, ott megláttuk a Grand Waileát, és minden mást lefújtunk. Ez a tökéletes szálloda.”

Dugan szerint a szállodának számos olyan tulajdonsága van, ami ideálissá teszi. „Ez volt a legnagyobb a szállodák közül; ebben volt a legnagyobb tér. Van egy gigantikus uszoda-rendszere – ami abszolút gyerekbarát, csúszdákkal és vízesésekkel, ami pedig végtelenül romantikus. Forgathattunk is a medencéknél, persze vigyáztunk, hogy ne tegyük tönkre a vendégek nyaralását. De ezeken kívül ott van még a csodálatos előcsarnok, a fantasztikus elölnézete, a kellemes szobái, a gyönyörű strandja. Pont, mint egy mozidíszlet.”

Az operatőr Theo Van de Sande-nak irigylésre méltó feladat volt Jennifer Anistonnal, Nicole Kidmannal és Brooklyn Deckerrel dolgozni. „Ilyen még nem történt velem: a három legszebb nő a világon ott van a kamerám előtt, én világítom őket, miközben megpróbálom olyan szépre kihozni őket, amilyenre csak lehetséges. És bár mindhárman gyönyörűek, de másképpen – én pedig nem tehettem meg, hogy egyikük jobban vagy rosszabbul nézzen ki, mint a többiek.” Ráadásul a film elején Aniston karaktere nagyon szerény – nem igazán vonzó. Aniston tisztelte az elképzelést, hogy Katherine egyedülálló anyaként két gyerekkel, az asszisztensi fizetésével nem egy bombázó. Van de Sande úgy alakította a világítást és kezelte a kamerát, hogy hangsúlyozza a karakter szélsőséges átalakulását, ami a film előrehaladtával bekövetkezik. „A végére elbűvölő lesz – próbál revansot venni Nicole karakterén – hihetetlen szépség” – mondja az operatőr.

A Mauin töltött négy hét után a stáb áttelepedett Kauaira. Van de Sande-nak nagy kihívás jelentett, hogy Mauin éles, kemény fények voltak, Kauain pedig párás, esős hangulat, és a kettőt úgy kellett összehozni, hogy a filmben ne lehessen észrevenni a különbséget. „Minden, amit Mauin csináltunk, színes és éles. Kauain meg kimentünk a természetbe, ami eleve más, de próbáltuk szem előtt tartani, hogy ez a sziget sokkal párásabb, esősebb, mint ahonnan jöttünk és úgy egyensúlyoztunk a fényekkel, hogy hasonlóak legyenek. Akárhogy is, Hawaii maga a paradicsom – rettenetesen élveztem.”

Kauai kiválasztásában a vízesés volt a döntő. „Mikor eldöntöttük, hogy Mauin forgatunk, szétnéztünk ott – magyarázza Blake. – Aztán megnéztük Hawaiit, Oahut, és végül Kauain találtuk meg, amit kerestünk. Sétáltunk mintegy 3 mérföldet a dzsungelben és egyszer csak ott voltunk a vízesésnél, ami lenyűgöző látvány. Abban különbözik a többi vízeséstől, hogy teljesen filmbe illő. A többi általában magasról zúdul le keskenyen, mi meg olyat akartunk, ami szétterül és jobban betölti a vásznat. Ez hatalmas vízfal, ami egy óriási gyönyörű tóba zúdul bele. Egyszerűen tökéletes.” Dugan szerint ez az a vízesés, amit Sandler a lelki szemei előtt látott. „Ez volt Adam álma. Amikor megmutattuk neki, ennyit mondott: ’Ez az.’”

Bár a vízesés tökéletes volt, kellett kis design és dekoráció a felvételekhez. Annak ellenére, hogy egy dzsungelben van, nem igazán buja és szép a környéke, így vittek még virágokat és zöldnövényeket. Természetesen olyanokat, amik létezhetnek egy ilyen környezetben. Szóval kicsit dzsungelesítették a dzsungelt, ahogy ez a filmekben szokás.

A tó mélységével is akadt némi probléma. A forgatókönyv szerint minden szereplő elmegy oda és beleugrik. De ez túl sekély. A megoldás az lett, hogy hamis sziklákkal díszítették a medence mélyebb részeit. Brooklyn Decker karaktere is egy ilyen hamis sziklától rúgja el magát, amikor belemerül a vízbe.

A forgatókönyv szerint kötélhídon is átmennek a szereplők a vízeséshez menet. A filmesek nem találtak ilyet, így építeniük kellett egyet. „Ez tűnt legjobb megoldásnak – magyarázza Blake. – Építettünk egy olyan hidat, mint akartunk. Kicsit rozogává tettük és főleg: biztonságossá. Az egyik oldalon egy hatalmas mangófához, a másikon sziklához erősítettük. Azt akartuk, hogy úgy nézzen ki, mintha régóta itt lenne. Még növények is kerültek rá. Tisztára olyan, mintha ütött-kopott lenne és veszélyes meg ijesztő, de közben teljesen biztonságos.”