Közösségi háló (Social Network) 2010

David Fincher háza táján elég jól mennek a dolgok: miközben forgatja A tetovált lány amerikai verzióját (a svéd változat rajongóinak nem kis nem tetszésére), visszatérve az általa űzött legjellemzőbb műfajhoz, a thrillerhez, az aktuális filmje nem csak hogy megelőzi az Egyesült Államokban az Eredetet népszerűségben, de hét kategóriában jelölték Oscar díjra. Hogy a minőségen kívül mi is itt a siker titka? Végy egy olyan témát, amiről szinte mindenkinek vannak ismeretei, mondj nekik mégis újat! Konkrétabban: meséld el a Facebook történetét!

És tényleg csak ennyi, hazudnék, ha azt írnám, a világ legfordulatosabb, legizgalmasabb filmjéről van szó. Nincsenek „leg”-ek. Mégis meg fogod nézni, mert érdekel, mert ha már használod – mit használod, függsz tőle -, akkor tudd meg, ki, hogyan, miért hozta létre, nem? És utána – mit utána, közben - már be is lépsz majd a közösségi oldalra, hogy megnézd, tényleg ott van-e a kezdőoldalon Eduardo Saverin (Andrew Garfield) neve. És persze hogy valóban fent van-e Erica (Rooney Mara), vagy kamu az az oldal, amit a zárójelenetben Mark (Jesse Eisenberg) nézeget? Persze az is lehet, hogy csak rajongsz a Nine Inch Nails-ért, és felkapod a fejed, ha egy film zenéjét Trent Reznor szerzi. Az is lehet, hogy oda vagy Justin Timberlake-ért, és meg akarod nézni, hogyan alakítja a Napster készítőjét, Sean Parkert, a kissé nagyképű, inkább ellen-, mintsem rokonszenves figurát: ez elég testhezálló szerep, mégis azt gondolom, egykori kedveséhez hasonlóan Justin sem fog sok babért aratni színészként.. Szóval a film. Mondjuk, hogy van egy kerettörténete. Egy egyszerű kérdés megválaszolására megy el a kétórás játékidő: seggfej-e Mark Zuckerberg?

Egy fiatal lány és egy fiú ül egy kocsmában, előttük sör, a srác veszettül hadar (ember legyen a talpán, aki tudja követni a feliratot) és követhetetlenül csapong a témák közt, amik messze nem érdekesek. A lány kiteszi a szűrét, ami tökéletesen érthető, mert Mark még a kockánál is kockább, és emberileg nagy nulla.

A szakításra pedig mit reagál egy ilyen srác? Azonnal elhordja mindennek a blogján, intim dolgokat oszt meg róla, gúny céltáblájává téve a lányt, akinek a könnyeit látva a kérdés megválaszoltnak tűnik: Mark egy seggfej. Mellesleg feltöri a Harvard biztonsági rendszerét és összedob egy olyan játékot a hallgatólányok képeiből, ami a gép elé ültet rekord mennyiségű hímnemű egyetemistát.. csak épp azt nem veszi észre, hogy kellene abbahagyni, és lebukik.

Ezt a fegyelmi eljárást még csak-csak megússza, ráadásul felhívja magára az eminens Winklevoss ikrek (Armie Hammer) figyelmét. A két srác egy egyetemi közösségi oldalban gondolkodik, de ehhez kellene egy informatikus, aki létre is hozza: ez volna Mark, aki be is vállalja a dolgot. Csak utána jobb ötlete támad; azt mindenki döntse el maga, az ikrektől függetlenül, vagy a hatásukra.

Haverja, Eduardo Saverin anyagi és a saját szellemi tőkéjét felhasználva hamarosan készen is van a Thefacebook, ami minden vártnál nagyobb és gyorsabb sikert arat. Az ikrek persze lopásként fogják fel, és amint kiderül, mekkora értéket képvisel az oldal, egyre dühösebbek – az ember szinte várja, hogy mikor veri félholtra a két izomagyú Markot, de akkor bizony szégyellhetjük magunkat: egy harvardi hallgató ilyet nem tesz.

Viszont jogorvoslatért fordulnak mindenhová, és a cselekmény igazából a különböző pereken elhangzó vallomások és visszaemlékezések flashback-jeiből bontakozik ki. Igazából ennyi az egész, nem tudnám megmondani, miért maradt mégis úgy meg bennem, hogy jó filmet láttam. Mondjuk 8/10. Lájk. A végére Mark is feljebb tornázza magát emberségből; lehet, hogy kocka, de nem rosszindulatú.. nem akarta ő igazán bántani Ericát, nem lopta ő senkinek az ötletét el, nem akart ő belőle meggazdagodni és Eduardot sem ő akarta az üzletből kiszorítani. És mikor a záró képsorban látjuk Erica facebook oldalát nézegetve, még sajnálni is lehet, annak ellenére, hogy, mint kiderül, ő a világ legfiatalabb milliárdosa..
|