|
Mindíg is azon a véleményen voltam, hogy egy DVDkiadás akkor több a puszta filmnél, ha az extrák hozzátesznek az élményhez. Ha betekinthetünk a színfalak mögötti munkába, úgy a rendezés mint a hangulat kapcsán, az az, amiért megéri extrákat pakolni a korongra – egyébként csak az előállítási költséget növelik (és ezen keresztül a bolti árat, ami ebből minket fogyasztókat érint).
Nos, a Machete mint film igazi B kategória, tehát önmagában lehet élvezhető, de soha nem fogja senki piedesztálra emelni.
Ugyanakkor ahogy a 8. utas a halál készítésekor mondta a rendező a stábnak: lehet hogy B-filmet csinálunk, de miért ne csinálhatnánk úgy, mintha A-filmet készítenénk? Ez áll a Machete DVD-kiadására is!
A legpofásabb része az extráknak egyértelműen az interjúk. Ehhez a vágók egy, kifejezetten a DVD-khez kapcsolódóan megjelent koncepciót használtak: a riporter egyáltalán nem látszik, helyét egy-egy kérdést tartalmazó betétfilmkocka veszi át, és ahhoz vágják be a – feltehetően egy hosszabb beszélgetésből kiválogatott – megfelelő „választ”.
Ezen metódus előnye, hogy a kamera előtt a kérdezett szabadon beszélhet, sokmindenre választ ad, de a sallangot ki lehet vágni. És a kérdező sem foglalja a helyet, végülis nem rá vagyunk kíváncsiak (ha mégis, akkor majd megnézzük a tv-ben), és hát a hely a lemezen is limitált. Így több anyag fér tehát fel, frappánsabb formában.
Sokmindent megtudhatunk ezekből az extrákból. A film nézése során észerevehetünk bizonyos váltásokat, amiket szerintem az okozott, hogy eredetileg ez a film Danny Trejo projektje volt, a rendező csak az ő állhatatos nyomására ment bele egyáltalán hogy több legyen az egészből mint egy ál-trailer. Így a film eleje a karcos, hanyag és ütős Terrorbolygóra hajaz. Aztán teljesen elveszik a morbiditásban, ami legfőképpen különböző igen erőszakos – bár fantáziadús – jeleneteket jelent. A film felétől azonban érzésem szerint rátalál a saját hangjára, és afféle képregényfilm lesz, bár nem az a szépen megrajzolt fajta amilyeneket általában vászonra szokás vinni. Nem, itt a szálkás, durván megrajzolt, feketefehér, macho rajzok hangulata kerül a vászonra, igazán frappáns megoldásokkal, saját kerek történettel.
De az extrákból nem csak ezt, vagy épp a forgatás során alkalmazott technikai fogásokat lehet ellesni (merthogy azokból is csipegettek), hanem a színészeket, karrierjükről alkotott képüket is megláthatjuk.
Különösen igaz ez Michelle Rodriguez esetében. Ha összevetjük Salma Hayekkel, vagy Penelopé Cruzzal, akkor a spanyol/mexikói hollywoodi színésznők egységes jellemrajza bontakozik ki: határozott, nagyon öntudatos női karakterek, akik büszkén hordozzák származásuk zászlaját, és igyekeznek arra fordítani a közvélemény figyelmét is.
Részemről további sok sikert kívánok az összes résztvevőnek, valamint jó szórakozást a nézőiknek!
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
|
Designed by