FSMH.HU

"He knows the score. He gets the women. And he kills the bad guys!"

Tulajdonképp egész 2010-ben ezt a filmet vártam az Expendables, és a Predators mellett - pedig pár éve csak poénként indult, egy sima kamutrailer volt a Terrorbolygó előtt a hangulat megalapozásaként. Eltelt 3 év, és szerencsére mozifilm lett belőle, amit Robert Rodriguez a már lassan szokásosnak mondható grindhouse-stílben alkotta meg. Azaz vér, vér, bot egyszerűségével vetekedő sztorikkal, és sírvaröhögősen beteg poénokkal.

A történet röviden annyi, hogy Machetével (Danny Trejo) csúnyán elbánt egy Torrez nevű drogbáró (Steven Seagal), emiatt hősünk az USA-ba menekül. Egy nap megkeresik egy melóval: egy szenátort kell lelőnie, de átverik. Machete felszívja magát, és elpusztít mindent és mindenkit, ami az útjába áll.

Meglepő, hogy egy ilyen explotation-filmben mit keres Jessica Alba (Sartana ügynök), és Robert De Niro (McLaughin szenátor). Lindsay Lohant (April) még valahogy értem, elvégre sosem lehetne őt színésznőnek nézni (és a drogos lánykát neki nem is oly nagy nehézség eljátszani), de szerencsére megjelennek Rodriguez szokásos színészei: Cheech Marin (az atya), akit még a Desperadóban a csapos szerepében lehetett látni; Tom Savini, volt maszkmester, egyébként az Alkonyattól pirkadatig Sex Machine-je; és maga a korábban San Quentint is megjáró főhős, a veszedelmesen barázdált arcú Danny Trejo, aki már 25 éve szerepel kisebb-nagyobb filmekben. Na ő aztán abszolút megérdemelte ezt a főszerepet (Desperadóban ő a szótlan késdobáló fickó). Steven Seagal alaposan meghízott a legutóbbi filmes szereplése óta (Félholt, 2002), de tagadhatatlan, hogy az ő személye parodizálja ki a teljes életművét a filmben. És most először játszik gonoszt.

A Machete térdig gázol a hemoglobinban, aki érzékeny ilyesmire, az inkább el se kezdje a filmet (mindjárt az elején 4 embernek a feje távozik fájdalmasan gyorsan a nyakától). A belekkel való hintázáson át a keresztre feszítésig minden van. Picit meglepő, de Antal Nimród is szerepel a filmben, a szenátor egyik emberének a testőre ("Mit szólsz ahhoz, ha megölnélek téged, te kis majom?"). A Machete azonban még mindig ugyanolyan, véresen brutális szórakozás, mint amilyen a Terrorbolygó volt, vagy akár a Desperado, és a Volt egyszer egy Mexikó, annyi különbséggel, hogy ez már teljesen a jól ismert sablonkarakerekkel ,és zséjelenetekkel dolgozik - Rodrigueznél mindig működik, nincs izzadtságszaga.

Ha nem vesszük komolyan a filmet, simán hatalmas szórakozás az egész. Tízpontos öldöklés, aminek már várom a folytatását: Machete Kills.