
| Metropolis 1927, 2001 kritika, összehasonlítás |
|
|
|
| 2010. december 06. hétfő, 14:02 |
|
Lássuk be, az 1920-as években készült német alkotást nem véletlen kritizálhatta H.G. Wells - a Nosferatu kapcsán is láthatjuk, hogy akkoriban a németeknek nem sokat jelentett a szerzői jogvédelem - ez a film alapfelállásában pedig bizony eléggé hasonló Wells Időgépéhez (csak itt a szolgafaj a föld alatt lakik, az uralkodó osztály pedig a föld fölött, míg Wellsnél fordítva). 1927 A film akkor készült, mikor a grandiózus gépiesített futurizmus volt a vízió. A technológia félelmetes magasságokba tört, ám minden nagysága ellenére fenyegetésnek hatott. A film minden szinten képviseli ezt. A bezető képsor grandiózus városképe, ahová alászáll a kamera - le, egyenesen a munkások lakta pokoli mélységekbe -, az elképesztő effektek (kinek kell itt CGI???), a zene, amit csak Mahler műveihez tudnék hasonlítani, mind csak fokozzák az érzést. A zene megérdemel néhány szót külön is. Némafilmről lévén szó, a zene pusztána hang hiányának kitötltését szokott volt kitölteni, jobb esetben a hangulat fokozására használták - de nem itt! Itt a zene beszél, ténylegesen átveszi a szereplők hangjának szerepét. Egy pillanatra sem csak háttérzene, ez él, ébrentart, a fülünkbe ordítja a tetteket.
![]() A vége azonban nem tetszett: három állóképbe fagy bele a máskülönben tökéletes film. Egy logikai bakugrásra is szüksége van a forgatókönyvnek. A robotnőt elméletileg úgy programozzák, hogy egy bizonyos módon prédikáljon. Azonban mivel nincs \"lelke\", a \'sátáni tudomány\' lélektelensége átveszi rajta a hatalmat. Érdekes konkrétan megnézni, mit is prédikál a robot. Azt mondja: \"Tegyétek tönkre a gépeket!\" Ezzel ösztönzi cselekvésre a munkásokat azzal bíztatva őket, hogy így megdöntik, sőt: megsemmisítik a \'felső világot\'. És a munkások, \"a munkások, akiket elgépiesített Masterman\" (ami egy gyönyörű szójáték magában is, szó szerint azt jelenti: Mester = irányító, Mesterember = gépek alkotója, vagy betű szerint: Mesteri Ember - azaz maga is mű-alkotás, egy gép (nem mellesleg a fentlakók egylényegű szimbóluma)) mennek előre, teljesítik a feladatot \"nem hibázva, lélek nélkül\". Az sem állítja meg őket, mikor a munkavezető megpróbál szólni nekik a következményekről: a Metropolist működtető gépek tönkretétele esetén a munkások gyermekei belefulladnak a gáton áttóduló vízbe (így megsemmisül lélektelen őrjöngésében, Moloch tüzében a munkások jövője is). Azt se feledjük végül, hogy a Robot is csak egy Gép, így önmaga megsemmisülése is amiről prédikál! Teljes és totális pusztulás, amit a szív nélküli technológia hoz. 2001 Míg az eredetiben mesterséges MUNKÁSOKAT akartak létrehozni (azaz a teljes ellátó/létfenntartó rendszert mechanikussá tenni), addig ez a Metropolis más hozzáállással dolgozik. Itt a vezetőség nem rejtegeti a gépeket, sőt: egyenesen hivalkodik vele. Ám célját nem árulja el. Maga a vezetői réteg is kislétszámú: mindössze a két kezemen megszámolható kiválasztott kezében futnak össze a szálak. Az alant-világ sem olyan egyértelmű. Kasztosodás figyelhető meg benne mind területileg, mind az emberi és gépi munkások elkülönülésével - ez nyilván a keleti mentalitás hozadéka, de nem árt a történetnek, legfeljebb kiterjeszti, szélesebb körűvé teszi a problémát. ![]() A központi kérdés ebben a változatban ugyanis a teremtmény problémája, ami már nem egy \'egyszerű\' gólem, a tökéletes munkás; hanem a tökéletes EMBER.
Külön fejezetet érdemelne az is, mit szeret a főszereplő fiú: a gépet, vagy amit a gép képvisel? De ebben a filmben nincsenek könnyű válaszok. írta: twillight |
| Módosítás dátuma: 2010. december 06. hétfő, 14:33 |