FSMH.HU

Személy szerint még mindig jobban kedvelem a Kaptár széria eredeti címét, a számítógépes játék eredetijének \"Ügyeletes Gonosz\"-át mint a Kaptárt, bár a filmcím magyar változata voltaképpen eredetire sikerült. De a mostani alcím \"Túlvilág\" inkább suta. Csakúgy mint a magyar szinkron, így aki kibírja a feliratozást (vagy kellően beszéli az angolt), annak inkább az eredeti nyelvet ajánlanám. Pedig az első résznél még nem volt kifogásom.

Mielőtt vetnénk a konkrét filmmel foglalkoznánk, vessünk egy pillantást a korábbi részekre.
A franchise eléggé megváltozott az első film (Resident Evil - Kaptár) óta, de ez párhuzamban áll a konzoljátékkal, csakúgy mint a zombifilmek trendjével. Mire is gondolok?
Az első részek a játékból, csakúgy mint az első két film a klausztrofób túlélőhorrorok közé tartoztak. Zárt, sötét helyek, alkalmanként feltűnő szörnyetegek a háttérben futó Umbrella-összesküvéssel.
A film haramdik, és a játékok sorának 4-essel jelzett részétől kezdve azonban szabad tereken találtuk magunkat, napsütötte felszínen, hömpölygő zombiáradatban (de hogy ez mennyire nem jelent drasztikus változást, nézzük csak meg az Afterlife-ban Alice menekülését az udvaron!).

A film 3. része mondjuk kiérdemelte a \"mostohagyerek\" jelzőt is, hiszen eléggé nagyot változtatott az elkezdett koncepción - és a játék világához képest is új dolgok kerültek elő. De bocsássuk ezt meg nekik a varjak miatt (és mert a túlsötétített, és sokak számára meglehetősen kevéssé élvezhető 2. rész után kellett valami ami felrázza a sorozatot).
Az Afterlife visszanyúl a korábbi részekhez, szervesen beépíti magába őket, de inkább visszatér a játékokhoz - és valljuk be, jó is ez. Nem kell nekünk ezreket egy pillantásával letaroló Alice.
Ismét vannak varjak is - a játék legijesztőbb lényei -, bár épp csak egy jelenet erejéig. De Mila Jovovich tudja, hogy kell nem túlzásba vinni a dolgokat.

Hogy a film miért nem \"4\"-es számmal került a mozikba? Mert létezik egy spin-off, vagyis mellékvágány kiadvány - mostanra kiadványsorozat lesz -, ami 3D technológiával készült rajzfilm, és aminek első megjelenését (Resident Evil - Biohazard) a magyar kiadónak sikerült \"4\"-es számmal ellátnia. Abszolút tévesen természetesen. Szerencsére az Afterlife nem lett 5-ös.

Az Afterlife anno 3D filmként került a mozikba - csak azt nem tudjuk minek. Teljes mértékben élvezhető a 3D nélkül, alig-alig, vagy még inkább semmit nem ad hozzá a termékhez. Hát, legalább bebizonyosodott, hogy a 3D-re egyszerűen nincs szükség a legtöbb esetben. Mindenesetre aki szereti a kuriózumokat, BlueRayen beszerezheti 3D-s változatban is - ami hihetetlen ajánlat, mert a ténylegesen 3D-s filmek sem jöttek ki soha 3D-sen eddig. Márpedig mondjuk a Véres Valentin anélkül kevéssé élvezhető.

A DVD extrái azok, amik a moziélményhez hozzáadhatnak, és ezen a téren a DVD 5/5-ös. Háttér információk, forgatási körülmények, személyes vélemények mind megtalálhatók a mellékelt anyagban, kiválóan összerakva.
Személy szerint úgy vagyok vele, hogy az extrák elkészítése is egy film kvalitásaival kell rendelkezzen. Át kell gondolni mi kerüljön a korongra, milyen beállításokkal, milyen háttérrel, milyen összekötőképsorral. És adjanak valós pluszinformációkat, érdekességeket; mutassanak be technológiai megoldásokat. Itt ebben nincs hiány: láthatjuk hogyan készültek a BlueBox-jelenetek, mekkora volt a stúdió, vagy hogyan állt a szerepéhez Wentworth Miller.

Mr. Miller karaktere egyébként az egyik nagy poénja a filmnek. A zombifilm műfajának amúgy is megvan az a jellegzetessége, hogy finom, rejtett poénokkal operál. Anélkül hogy felfednék túl sok spoilert, az ilyen \"poén\"-ok közül megemlíteném még a nyitójelenetet: eső hull a városra, nagyvárosra, megapoliszra. Egy metroplisz, ami bárhol lehetne ha közelről nézzük. A kamera ráközelít a városra, láthatóvá válnak a fényes utcákon az emberek, mindenki esernyőt (angolul: Umbrella) visel, kivéve egyvalakit, egy lányt. Törékeny ázsiai lány, akinél nincs (véd)ernyő. Egy védtelen lány - aki hamarosan átváltozik valami szörnyűséggé.

Ezután peregnek az események, bejárunk több helyszínt a film során (aminek folytatását ígéri a befejezés, ami 3(!) részre van vágva, szóval tessék végigvárni a stáblistát), és persze a legfontosabbak a szörnyetegek.
A 28 nappal később nyomán itt a zombik már képesek gyorsak lenni (a játékból a Mutált T-vírus), és kapunk több különleges ellenséget is. Hogy az óriás hasonlít a Silent Hill-ben már látott egyik lényre? Erről a film alkotói biztosan nem tehetnek, ők hozott anyagból dolgoztak (és míg abban a fimben annak a lénynek értelme nem volt, itt ez komoly történések elindítója, és az egyik - ha nem A - legjobb akciójelenet kapcsolódik hozzá).
Azért a túlélők csoportja is fontos, elvégre nekik szurkolunk. Sok jó karaktert írtak a forgatókönyvírók, de érzésem szerint mindet lejátssza Mila J. a vászonról. Ami kár, mert a színészek nem játszanak rosszul. Én a dolgot a rendezésnek tulajdonítom - kaphattak volna a többiek is jobb, különálló, hangsúlyosabb, másként színezett jeleneteket, hogy jobban megragadjanak a figyelmünkben.

Példának okáért csak másodszorra vettem észre, hogy az egyik főszereplő Ali Larter. A hölgyet a Hősök sorozatból kedveltem meg, kettős szerepét olyan jól hozta ott, hogy reméltem, kap szerepet más filmben is. Itt Claire Redfieldet játssza.
Van egy elméletem a színészekről. Úgy gondolom, négy kategóriába sorolhatóak: a) a sztárok: ők mindent jól játszanak el, minden alakításuk egyedi, de ugyanakkor mindig minden körülmények között egyúttal ők maguk is maradnak. Az mindegy, hogy végül milyen kategóriájú filmekben vagy sorozatokban jelennek meg. b) a rossz színészek: alapvető problémákkal küzdenek a színjátszás során. Pl. folyton belenéznek a kamerába, vagy képtelenek normálisan hangsúlyozni: mivel \"színészkednek\", folyton abba a tónusba vált a hangjuk, mint mikor valaki verset szaval. Egy-két alakításukban persze akár emlékezetesek is lehetnek. c) a karakterszínész: ők azok, akik minden egyes szerepükben ugyanazt a karaktert játszák el újra és újra. Ugyanaz a hangsúly, ugyanaz a mimika, ugyanaz a gesztusnyelv. Ők szerintem nem is játszanak, az életben is ugyan olyanok lehetnek. d) a tökéletes színészek - és szerintem ide tartozik Ali Larter is. Ezeket a színészeket hívom magamban \"személyiség nélküli emberek\"-nek is. A \"tökéletes színészek\" tökéletesen játszanak el minden karaktert, de épp emiatt nem látszanak ki a karakter mögül - és emiatt el is felejtjük az arcukat miután kijöttünk a filmről, pusztán azért, mert a karakter arca agyunkban nem azonos a színész arcával! Ha egyszer kiszúrunk magunknak egy ilyet, akkor örökre a rajongói leszünk, bár valószínűleg az illető puszta életműve alapján ezt az érzést soha nem fogjuk tudni indokolni mások szemében.