FSMH.HU

Nem mindenki bukik az olyan akciófilmekre, amelyek minden perce meseszerű, teljességgel hihetetlen, ráadásul a számítógépes technikával készült részek is elveszik az ember kedvét. Pörgős kis akció, amolyan szuperhős jelleggel átitatott, halhatatlan Angelinával a középpontban. Mivel filmnézés előtt az esetek 99 százalékában nem olvasom el a film történetét, így mint mindig, csak annyit tudtam hogy egy véleményeket erősen megosztó darab, a sötét kémek világából.

Történet:

Evelyn A. Salt (Angelina Jolie) a CIA alkalmazottja, de egy szovjet disszidens felismeri benne az oroszok kémjét: azt állítja, hogy Salt alvó ügynök, aki évek óta arra vár, hogy feladatot kapjon igazi munkaadóitól, és most el is jött az ideje. Hamarosan az USA-ba látogat az orosz elnök, őt kell majd megölnie. Salt főnökei nem bíznak semmit a véletlenre: azonnal lecsapnának addigi emberükre, ám van egy baj vele: túl jól képezték ki. Az ügynök kicsúszik a gyűrűből, és elmenekül. Az egész CIA a nyomába veti magát, ő pedig a saját és a férje életét is kockáztatja, hogy bebizonyítsa: valaki más az áruló. Angelina Jolie végre visszatért és Philip Noyce rendezővel karöltve egy kirobbanó tempójú, vad, látványos akciófilmet készített. Jolie neve mellett Noyce-é is garancia a sikerre, hiszen ő az egyik legnagyobb név a kém- és akciófilmek készítői között: a Halálos nyugalom, a Férfias játékok, a Végveszélyben, A csontember és A csendes amerikai. A film egyik érdekessége, hogy a főszerepet eredetileg Tom Cruise-ra osztották. (by Filmindex)

Szereplők és rendezés:

Angelina Jolie minden bizonnyal megkereste a kenyérre valót, szóval ilyen szempontból nem érheti kritika, de ettől függetlenül kicsit sok az, hogy kb 8 évesen ez egész élete felfordulása után, egy tökéletes sebezhetetlen katona lesz belőle. Persze ez abszolút abszurd, de valljuk be, a háttér sztori akár hihető is, csak fantázia kérdése. Liev Schreiber az X-Men kezdetekben és az Ellenállókban is jól muzsikált, vagy gesztikulált, itt sem tolta rosszul, ennek ellenére számomra nem szimpatikus figura, tipikus negatív főhős. Phillip Noyce kicsit elmérte a hozzávalókat, mégpedig az akció kivitelezések, azok realisztikája az, ami kinevetteti, az amúgy korrekt akciófilm kezdeményezést. (azok a jelenetek, amit az sem hisz el, aki nagyon szeret hinni a mesékben. Ha egy szuperhős sztori lett volna, minden jelenet belefért volna, de ez csak egy kém, nem több, James Bond is kinevette volna.)

Vélemény:

Soha nem értettem azt, hogy egy kritikus azzal érvel egy film esetében, hogy nem hihető. A Batman vagy az Avatar talán az? Hát rohadtul nem, mégis a fellegekbe emelik. Ez az a pont ahol segg lesz a szájból, ugyanis a film alapvető tulajdonsága, legalábbis döntő többségben, hogy nem igaz, játszik a képzeletünkkel, érzéseinkkel, kedvünkkel vagy akár a szemünkkel, néha viszont a ló másik oldala a mérvadó, mint itt. Ha egy bizonyos ponton átesik a dolog és baromságok tömkelege árad elénk, a nevetés kap el minket a csodálkozás helyett. Ezen esetben is ez történt, rossz értelemben sikerült a hihetetlen jelzőt megjeleníteni, néhol pocsék cgi technikával. Ez a film számomra egy 6-ost ért, mert érdekes sztorija volt, a színészek sem teljesítettek szinten alul, viszont a szuperhős jelleg kicsit elvette a teljes körű átélhetőség lehetőségét. Nem baj, ha sok az akció, az sem baj, ha hihetetlen, de van olyan film, amibe nem lehet alkalmazni, mivel nem illik hozzá. A Szupercsapatban csak ezt láttuk, de ott elment ez a stílus, jó választás kérése az egész.