
| Scott Pilgrim a világ ellen filmkritika, ajánló |
|
|
|
| 2011. február 23. szerda, 14:07 |
|
Nagyon, de nagyon nem rendhagyó filmről van itt szó, és épp ezért elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Az egyik szeme sír a másik nevet, ami kicsit emósan hangzik, de így van. A jó hír azonban az, hogy a síró szem is ragyogni kezd a film végén. Történet: Íme, a bájos és állástalan Scott Pilgrim. Egy totál átlag garázsbandában, a Sex Bob-ban basszgitározik, 22 éves, és most ismerkedett meg álmai nőjével, szó szerint. Scott Pilgrimnek sosem volt gondja a becsajozással. A "kicsajozás" szokott nehéz lenni, vagyis nehezen rázza le a nőit. A szerelem folyton komplikált: onnantól kezdve, hogy egyszer egy lány telibe kapta a szívét - és most visszatért a városba - odáig, hogy valahogy le kéne rázni valahogy ezt a mostani tinit, amikor Ramona begörkorizik a fiú életébe. Scott azonban hamarosan rájön, hogy az új szerelem az eddigi legfurcsább koloncot hozta magával: alávaló ex-pasik csapata irányítja a lány szerelemi életét, és bármit megtesznek, hogy kicsinálják az új udvarlót. Ahogy Scott közelebb kerül Ramonához, egyre gonoszabb figurákkal kell szembenéznie a lány múltjából - a hírhedt deszkástól a vega rocksztáron át a félelmetesen egyforma ikrekig. Szereplők és rendezés: Az első és legfontosabb dolog a szereplőkkel kapcsolatban, hogy remek karakterekkel támad a film, és a látottak alapján ezek megvalósítása sem bizonyult túlságosan bonyolult dolognak, mivel talán ez a legerősebb pontja a filmnek, a zseniálisan kidolgozott karakterek és azok kivitelezése a színészek által. Edgar Wright nem okozott csalódást, mondhatnám az is hogy új pályára lépett, level up! Nincs semmi amit a számlájára írhatnék, külön meglepett a videó játék stílus alkalmazásával, ami közel sem mindennapi dolog, és embere válogatja hogy mennyire pozitív hozzávalója egy filmnek. Michael Cera erre a karakterre született, nagyon jól állt neki amit csinált, már-már elhitette velünk hogy igen, ez bárkivel bármikor megtörténhet. Több karakter nem említenék meg, mivel tényleg mindenki remekül játszotta a szerepét és sikerült elérniük hogy azt mondjam, mindenki beírhat egy piros pontot. Vélemény: Aki olvasta a képregényt és már ott rajongóvá vált, annak viszonylag könnyű dolga volt, hisz ez egy fontos hozzávaló volt a megemésztéshez való folyamatban. Nekem nem tetszett annyira a végeredmény, mint szerettem volna, de így sem igazán tudnék negatívumokat fűzni a mondanivalómhoz. Roppant érdekes és újszerű a képregény adaptációk világában, adva magának ezzel egy kis bájt, egy kis plusz erőt, ami átlendíti a kezdeti kérdésességen. Mindenki figyelmébe ajánlom, hisz újat mutat, még a legnagyobb képregény fanoknak is. 8/10 |
| Módosítás dátuma: 2011. február 24. csütörtök, 21:14 |