
| Spartacus: Vér és homok (Spartacus: Blood and Sand) kritika összefoglaló |
|
|
|
| 2010. december 09. csütörtök, 19:36 |
|
Az első jelző, ami eszembe jut, az a beteges. Ritkán látni ilyen sorozatot, ami pedig azt illeti, a Róma eddig kimaradt az életemből, így sajnálatos módon nincs viszonyítási alapom. Elképesztő hatása miatt ez is ilyen 2 nap alatt elfogyasztott alkotás volt. Úgy vélem nagy hatással volt rám, főleg a trágár szókincsemre. Történet: A történet nyilvánvalóan valamilyen szinten adott, hiszen Spartacus története már az általános iskolás padokban felmerül, (ha jól emlékszem, töri szakkörösöknek biztos) a többi meg csak körítés a biztos bevételi források miatt. Van rengeteg vér, intrika, hazugság, erő, szerelem, szenvedés és szex. Nem láttam még olyan sorozatot ahol ennyire nyíltan és ilyen rendszerességel pajzánkodnak a képernyőn. Valamint nem hittem volna hogy megannyi megtört férfiszív szeretett Xénája (Lucy Lawless) valaha megvillantja melleit a nagyérdemű előtt, főleg nem ennyiszer.
Szereplők, rendezés és vélemény: A rendezők népes névsora: Michael Hurst, Rick Jacobson, Jesse Warn, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem igazán van leggyengébb láncszem. A 300 stílusát idézi a film, mégis más, magával ragadó és jól összeszedett. Persze a véren van a hangsúly, amivel azért a nézők többségét rabul lehet ejteni, de nem nagyon tudnék hiányosságokat felsorolni. A színészek különösen jól végzik a dolgukat, persze itt már van gyengébb láncszem, de nem meghatározó a szummára tekintettel. Ez is egy olyan széria, amit bátran tudok ajánlani mindenkinek, viszont a gyerekeket ne szoktassuk rá, illetve a vér-iszonyosok is kerüljék a saját érdekükben
|