FSMH.HU

 Út a Vadonba (Into the Wild)

2007

Tanult esetleg valaki angolt Headwayből? Én a magam részéről az egyik munkafüzetükben találkoztam először Christopher McCandless történetével, és a fejemből kiverni többé soha nem tudtam.. szóval egy újabb igaz történetet feldolgozó filmről lesz szó.
Christopher, vagyis Alexander Supertramp (ezt a nevet adta magának) a diplomája megszerzése után 1990-ben úgy döntött, neki elege van a társadalom hazugságából és korlátozottságából, és annak szeme elől örökké eltűnve nekivágott az ismeretlennek. A holttestét két évvel később találták meg Alaszkában. Életéről Jon Krakauer írt egy könyvet, valamint készült dokumentumfilm és Sean Penn játékfilmje, amiről írni fogok.

A film cselekménye ugyanúgy elmondható két mondatban, mint Alex (Emile Hirsch remek alakítása) életének az érdekes szakasza. Persze ki lehetett volna hozni belőle sok mindent; drámát készíteni az előzményekből, mi kergette ki őt az emberek közül; esetleg egy Robinson-történetet a Számkivetett mintájára. Penn azonban másképp döntött. Olyan ez a film, mint a leíró rész a könyvekben: nincsenek fordulatok, nagy események, inkább csak megfigyelés.. egy olyan ember életét vizsgálhatjuk, akit teljesen nem értünk meg, nem tartjuk példaértékűnek, amit tett, de valahol mégis csodáljuk a bátorságát és elszántságát, irigyeljük élményeiért, noha azokat nem kívánjuk magunkénak. A széles közönség valószínűleg nem fogja szeretni az Into the wild-ot, éppúgy, ahogy a könyvek leíró részét is jobbára átlapozzák.

A képi világban dominál a táj, melyben az ember eltörpül. Nagyon sok a nagytotál, ahol Alex egy kicsiny pontként jelzi, mennyire törékeny lény az ember a természethez képest, és mennyire egyedül van. Szerencsénkre útja során gyönyörű helyeken fordult meg, így ezekben mi is gyönyörködhetünk. A másik jellegzetessége a filmnek a sok közeli: a természet részletei, amelyre az átlagember soha nem figyel fel.

"Ha elfogadjuk, hogy az emberi életet uralhatja a józan ész, akkor lehetőségei megsemmisülnek." – mondja Alex útja kezdetén. Gondolatait és érzéseit egyrészt saját naplójából ismerjük meg, másrészt a húga beszél róla. Ezekből az derül ki, hogy ha a film rendezője nem is ítélkezik, de a nézőbe nem azt akarja sújkolni, hogy Alex cselekedett helyesen, és nekünk is félre kellene dobni társadalmi és érzelmi kötődéseinket, hogy útnak eredjünk az ismeretlenbe. Alex megmarad kívülállónak, aki kipróbált helyettünk egy olyan utat, amely nem olyan belátható és egyszerű, mint a legtöbbünk élete. És ha a film végi vallomását nézzük, az bizony azt sugallja, hogy ez az út járhatatlan és téves: „A boldogság csak akkor valódi, ha mással is megosztod”.

Ez az, amiben Alex hibát követ el. Azzal nincs semmi baj, ha az ember meg akarja valósítani az álmait minden áron, mint ő azt, hogy el akar jutni Alaszkába – ott azonban végleg magára marad, és a halálát megelőző betegeskedést és halálfélelmet aligha vette számításba, mikor azt írta: boldog élete volt.

A filmben három szál váltakozik. Alex testvére számol be a múltról, amely arra ösztönözte, hogy végleg maga mögött hagyja. Vannak epizódok útja korai szakaszából, ahol különböző emberekkel találkozik, akiktől és akiknek sok mindent tanul; ezek afféle próbatételek, mert különböző típusú érzelmi kötődések alakulhatnának ki (szerelem, apai szeretet), ha nem tökélte volna el szilárdan, hogy eléri célját, Alaszkát. És végig vannak jelenetek az utolsó időszak magányáról, a kezdeti lelkesedéstől az éhezésen át a halálfélelemig és az utolsó percekig.

Hogy kinek mennyire jön be ez a több, mint két órás mű, az szubjektív, csakúgy, mint hogy mit szűrünk le belőle. Christopher McCandless kivonulása a világból is megítélhető sokféleképpen; egy dolog, hogy ő így döntött a saját életéről, de a film teret ad annak, hogy bemutassa, milyen tragédiaként éli ezt meg a családja, és az emberek, akikkel útja során találkozik. Ezekkel együtt az ő élete megmarad egy különc történetének; mi, nézők pedig belátjuk, hogy talán jobb is, ha az életünk legvadregényesebb kalandja az marad, hogy egyszer nem a kijelölt campingben vertük fel a sátrunkat..