FSMH.HU

Tökös festősztori

Nagy filmelemzők azt mondják, hogy Woody Allen kissé elfáradt ... nem elég hogy az évezred végére, de már előtte is pár évvel ... milyen filmet várhatott el akkor tőle az ember ??? ... abban az esetben, amennyiben elfogadta az okosok véleményét, nem túl jót ... én szerencsére nem fogadtam el ...

Nekem jobban tetszik a mostani Woody Allen, mint a régi ... bármennyire is elhiszem, h az Annie Hall jó film volt, nekem akkor sem jött be annyira ... félreértés ne essék, a fenti film sem, de itt legalább jobban tudtam értékelni a poénjait mint a régebbi filmjeiben ... és azt sem hinném, hogy Woody elfáradt volna ... a világ változott meg ... és a helyszinek ...

A film cimében benne van minden, amiről szólni fog ez a 96 perces agymenés ... Vicky és Cristina barátnők ... mindenben megegyezik a véleményük, egyetlen egy kivétellel ... ez a téma pedig a szerelem ... Vicky - Rebecca Hall, tökéletesen megvan a vőlegényével, aki a lehető legunalmasabb és legsablonosabb figura, akivel New York utcáin csak összefuthat az ember ...

Cristina  - Scarlett Johansson egy árnyalatnyival izgalmasabb ... ő még csak addig jutott el az önismeret rögös létráján, hogy meg tudja fogalmazni, mi az amire egészen biztosan nincsen szüksége ...

Ők ketten indulnak útnak a gyönyörű Barcelona felé, hogy ott pár hónapot eltöltsenek ... kutatással ... városnézéssel és amivel nem is számolnak, önismerettel ...

Nem is kerül sokba, mire egy kiállítás megnyitóján meglátják Juan Antonio -t, a bohém festőt, akiről városszerte csak egy legenda kering - miként vált el labilis feleségétől ... Javier Bardem a vörös ingjében  - 10 évvel ezelőtt ezt a szerepet egészen biztosan Antonio B. játszotta volna, még jó hogy rohan az idő ...

a csinnadratta megkezdődik ... megtudjuk, hogy Juan festői ihletét és stílusát leginkább Marie Elenatóltanulta/lopta ... megfigyelhetjük, amint Cristina a többiek tanácsára fényképezésbe kezd és a kedvenc témája Marie Elena ... majd egy Vickyvel történő beszélgetés alkalmával fény derül arra is, hogy milyen édes hármast alkotnak ... természetesen és egyszerűen, minden kötöttségtől mentesen ...

többet nem szólok a történtekről, mert a legvégét nem akarom lelőni ... akad még majd csavar elég, bár korántsem olyan erőteljes mint Marie Elena bármelyik kirohanása ...

a filmnek sajnos több hátránya is van ... elsőnek pl ott van hogy Marie Elena megjelenésére 50 percet kellett várni ... Scarlett pedig néha mintha ott sem lenne ... Javier pedig csak azt hozza, amit tulajdonképpen ő maga ... a macsót érző szívvel ... ami nem is volna rossz, de tudjuk, hogy ennél azért ő többre is képes ...

ami nekem nagyon megmaradt, az a film zenéje ... a jelenet, amiben a gitáros játszik ... vagy az elején felcsendülő "Barcelona" szám - Giulia y los Tellarini-től, ami édesen pajzán és felvillanyozó ...